A magány a mások iránt érzett vágyakozás. Akkor kerít hatalmába, amikor hiányzik valaki. Amikor nem vagy elég önmagadnak - amikor üresnek érzed magad. Ezért aztán mindenki a többiek közelében akar élni, és mindenféle kapcsolatokat épít ki maga körül, hogy ezekkel áltassa magát és így tartsa távol a magányt. Csakhogy a magány újra és újra felszínre tör. Egyetlen kapcsolat sem tudja teljesen elrejteni. Hiszen a kapcsolatok mind hajszálvékonyak, és oly törékenyek. Valahol mélyen pontosan tisztában vagy vele, hogy bár emberek közt vagy, valójában ők számodra mind idegenek. Sőt, még te magad is idegen vagy a saját szemedben.
Az egyedüllét pozitív: amikor érzed a saját valódat, amikor érzed, hogy elég vagy önmagadnak, hogy nincs szükséged senki másra.
A magány a szív betegsége. Az egyedüllét a gyógyír.
Akik megismerték az egyedüllétet, azok örökre túlléptek a magányon. Akár egyedül vannak, akár emberek közt, a középpontjukat önmagukban hordozzák. Egyedül vannak a hegyekben, és egyedül vannak a tömegben is, mert megértették: az egyedüllét a természetükben rejlik. Egyedül születtünk erre a világra, és egyedül is megyünk el innen.
Csak aki nem értette meg az egyedüllét szépségét és varázsát, az mindezt negatívumként éli meg, mert összekeveri az egyedüllétet a magánnyal.
Ahhoz, hogy az ember megtapasztalja az egyedüllétet, el kell távolodni a tömegtől. Szép lassan elfelejti, mert minden idegszálával egyre inkább önmagára figyel, aztán egyszer csak kigyúl a fény. Életébe először ekkor tapasztalja meg, hogy milyen csodálatos áldás egyedül lenni, hogy micsoda szabadság és bölcsesség rejlik az egyedüllétben.
Forrás: Osho - Zarathustra A táncoló isten
Az egyedüllét pozitív: amikor érzed a saját valódat, amikor érzed, hogy elég vagy önmagadnak, hogy nincs szükséged senki másra.
A magány a szív betegsége. Az egyedüllét a gyógyír.
Akik megismerték az egyedüllétet, azok örökre túlléptek a magányon. Akár egyedül vannak, akár emberek közt, a középpontjukat önmagukban hordozzák. Egyedül vannak a hegyekben, és egyedül vannak a tömegben is, mert megértették: az egyedüllét a természetükben rejlik. Egyedül születtünk erre a világra, és egyedül is megyünk el innen.
Csak aki nem értette meg az egyedüllét szépségét és varázsát, az mindezt negatívumként éli meg, mert összekeveri az egyedüllétet a magánnyal.
Ahhoz, hogy az ember megtapasztalja az egyedüllétet, el kell távolodni a tömegtől. Szép lassan elfelejti, mert minden idegszálával egyre inkább önmagára figyel, aztán egyszer csak kigyúl a fény. Életébe először ekkor tapasztalja meg, hogy milyen csodálatos áldás egyedül lenni, hogy micsoda szabadság és bölcsesség rejlik az egyedüllétben.
Forrás: Osho - Zarathustra A táncoló isten
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése