Tudattalan minták és megrögzöttségek

Azt tanultuk, hogy ne higgyünk teremtő erőnkben, sőt még a gondolatát is naivnak és abszurdnak tartsuk. Nem csoda, hogy nem könnyű leszokni erről a fajta gondolkodásról.

Tehát valami újat szeretnénk megtanítani a tudatalattinknak. De hogyan kezdjünk hozzá? Először is: tudjuk, hogy elalvás előtt és röviddel ébredés után különösen fogékonyak vagyunk mindenfajta átprogramozásra. Ellazult állapotban, szinte félálomban ugyanolyan hullámokat bocsát ki magából az agyunk, mint gyermekkorunkban.

Tanulni örömmel és élvezettel a legkönnyebb. Pusztán akusztikai és optikai ingerek alapján csak kevesen tanulnak. Akkor hát miből tanulunk? A tanulnivalóval kapcsolatos saját tetteinkből, megmozdulásainkból és érzéseinkből.

Gyakorlat:

Melyik az a kilenc mondat vagy minta, amelyet rögzíteni szeretnél a tudatalattidban? Írd le őket, és szedd rímbe, vagy fogalmazd meg könnyen megjegyezhető mondatok formájában.

Ötletadóul álljon itt néhány példa:

 „Az egészség jó példa, követem is én még ma.”

  „Minden beteg örvendhet, még új foga is kinőhet.”

  „Ha barát vagy, és ha barátra lelsz, nincs nagyobb kincs, amivel útra kelsz.”

  „A lelkem rendben, szárnyal a kedvem.”

  „A tanulás könnyen megy, olyan, mint az egyszeregy.”

v  „Magamat szeretve más mért ne szeretne?”

  „Kicsi és nagy, idenézz, hozzám záporoz a pénz.”

Jó, ha a jelenethez kéznél van egy egész alakos tükör, vagy legalábbis az otthon fellelhető legnagyobb tükröd is.

Odaállsz tehát a tükör elé, és kitalálsz egy olyan mozdulatot vagy kis jelenetet, amellyel ki tudod fejezni a mondatodat. Valamit, amit könnyen meg tudsz jegyezni, ami jól kifejezi az üzenet lényegét. Aztán eltáncolod, - énekeled, - tapsikolod és –ugrabugrálod a tükör előtt az új mintádat, s ezzel kiválóan az emlékezetedbe is vésed. A tananyagba ugyanis beépítetted a hallást, a látást, a mozgást, a cselekvést és a játékos lazítást (táncolást, éneklést).

A kérdés csak az, mit táncolsz el magadnak a tükör előtt másnap reggel és a jövő héten reggel.

Aztán, ha egyszer reggel arra ébredsz, hogy az első érzésed vagy gondolatod a jelenetből ered, megnyugodhatsz, mert sikerült: elsajátítottad, amit meg akartál tanulni. Addig is minden reggel és este eljátszhatod a tükör előtt a jelenetet. Tedd meg akkor is, ha csak fél percig tart mondjuk háromszor elénekelni és eltáncolni az általad költött sort, így annak üzenete egyre természetesebbé válik a tudatalattid számára.

Kitartás

A kitartás a legfontosabb dolog az életben. Akarhatsz bármit, ha nincs kitartásod, és ido elott befejezed a munkát, sose fogod elérni a célodat.

Küzdeni mindig lehet, de érdemes, ha a cél előtt feladod?

Menj tovább, bízz az Isteni gondviselésben, tudd, hogy hova tartasz!

A mikor, és hogyan az kialakul, te csak menj tovább és tedd a dolgod.

Szíved legyen mindig tiszta és nyitott, hogy lásd az útmutatást, halld meg a hívó szót.

Bízz, mert hit nélkül sokkal nehezebb élni.

Szív nélkül lehetetlen küzdeni. 

Küzdelem nélkül nincs győzelem, kitartás nélkül nincs eredmény.

Hidd el, hogy van segítség, és az mindig időben érkezik.

Legyél nyitott a válaszokra, mert azok folyamatosan érkeznek hozzád.

Legyél önmagad, hidd el, hogy van változás, ami meghozza a kitartásod gyümölcsét!

Mikor megy minden rosszul

Esetleg azért nem sikerül rendelned az Univerzumtól, mert:

  Az öntudatlan viselkedési mintáid és a megrögzöttségeid megakadályozzák, hogy a kívánságod teljesüljön.

Az az érzésed, hogy a megrendelt dologra feltétlenül szükséged van, és görcsösen ragaszkodsz hozzá, hogy megkapd. Csakhogy a félelmed útját állja az energia áramlásának, és ezzel a megvalósulás lehetőségének is. Ez történik akkor, amikor minden áron biztosra akarunk menni, amikor valamit érvényesíteni akarunk, vagy el akarunk kerülni, vagy nem vagyunk hajlandók tudomást venni az érzéseinkről.

Túl gyakran összpontosítasz arra, amit el akarsz kerülni, így nem figyelsz eléggé arra, amit el akarsz érni. Ezzel azonban – mivel az energia a figyelem irányát követi – pontosan azt vonzod magadhoz, amit nem szeretnél.

 Belső szűrőd csak a problémákat láttatja meg veled az életből, így a legjobb lehetőségek mellett is vakon elsétálsz.

 

Nem szereted magadat. Némelyek számára csekélységnek tűnik, pedig ez az egyik lényegi oka annak, ha a megrendelés nem teljesül.

Mások fárasztónak találják a stílusodat, és ki kell pihenniük, ha közösen csináltak veled valamit.

 Nem elég fényesek a gondolataid.

  Nem bízol eléggé.

 Nem vagy elég találékony és ösztönös.

 A félelem, a nyomás és a stressz kiirtja belőled az intuíciót.

 Túl régóta nem használtad a tested energiapályáit.

 

Nem találod el a megfelelő hangot vagy az alkalmas pillanatot a rendeléshez.

A kifinomult érzékelést csak hallomásból ismered, és nem is tudod, hogy milyen érzés.

 

Az egód és az eszed túl sokat okoskodik. Nem tudod, hogyan csendesítsd l őket, és fogalmad sincs, mire vágysz valójában, a szíved mélyén.

 Eszed ágában sincs felelősséget vállalni az életedért, és mindazért, ami eddig történt veled.

Nem tudod, hogyan add magad, és nem vagy képes a külvilágra a saját bensőd tükreként tekinteni.

Túlságosan odafigyelsz a külsőségekre, és a külvilágban történő dolgokra, ahelyett, hogy befelé figyelnél.

 Tévedésből a boldogtalanságodat ápolgatod és táplálod.

Túl kevésre becsülöd a saját vágyaidat és céljaidat.

Önkéntelenül is borús jövőt képzelsz el magadnak.

 

Túl kevéssé kötődsz az egyetemes szellemhez.

(Bärbel Mohr – Hogyan rendeljünk JÓL az Univerzumtól)

Mikor megy minden jó?

Akkor rendelünk igazán eredményesen az Univerzumtól, ha…

  Szeretjük magunkat és meggyőződésünk, hogy ez „kijár nekünk”.

  A figyelmünket általában az élet szép dolgainak szenteljük, és hálásak vagyunk.

  Pontosa ismerjük és meg tudjuk fogalmazni a vágyainkat és céljainkat.

  A megrendelésünket túl sok töprengés nélkül, könnyedén, félig-meddig játékosan adjuk fel.

 Minden különösebb ok nélkül vagy egyszerűen csak örömünkben rendelünk.

  Mások fesztelenül tudnak viselkedni a társaságunkban, és teljesen önmaguk lehetnek.

  Meggyőződésünk, hogy az élet végül is a javunkat akarja.

  Szeretünk élni.

Gyakran érezzük magunkat szorosan összeforrva a természettel, s benne minden élőlénnyel, valamint a többi emberrel.

  Meg tudjuk bocsátani másoknak, hogy valamit hamarabb elérnek, vagy valamiből bővebben részesülnek, mint mi.

  Ösztönösen is találékonyan bánunk a hirtelen felmerülő ötletekkel (=meghalljuk, mint mond a szállítmányról hírt hozó követ).

  Érezhető és eleven kapcsolatot ápolunk magunkban az egyetemes szellemmel.

  Mindennap rendszeresen szánunk időt a kikapcsolódásra, a pihenésre, figyelünk testünk, lelkünk és szellemünk jelzéseire, amellyel nyugalmat és csöndet kérnek.

 Vannak pozitív, erőt adó emberi kapcsolataink.

  Olyan munkát végzünk, amely örömmel tölt el, mert ez is rengeteg erőt ad.

  Gyakran használjuk a finomabb érzékszerveinket, és örömünket leljük benne.

  Észrevesszük, hogy magunk formáljuk a sorsunkat, és a kudarcaink esetén elgondolkozunk azon, hogy 1. Milyen belső állapotunk vezetett a szerencsétlen helyzet kialakulásához és 2. Tehetek-e valamit, változtathatok-e valamin magamban azért, hogy javuljon a helyzet.

  A személyiségünk fejlődése és a belső „rendrakás” örömet okoz, és rendszeresen foglalkozunk vele.

  Nagyobb kívánságokat és álmokat is megengedünk magunknak, sőt lehetségesnek is tartjuk őket.

  Rendíthetetlen optimizmussal kitartunk a céljaink mellett, és megvalósítjuk őket az életünkben.

Fontos, hogy tisztában legyünk vele: nem kell megtanulnunk az Univerzumtól rendelni, más szóval a bensőnkkel a külvilágot alakítani, mert eleve ezzel a képességgel születtünk.

Ami bent, úgy kint

Az Univerzumtól rendelni annyit tesz, mint saját magunkat kinyilvánítani. Hiszen amint bent, úgy kint, vagyis: a külvilág a bennünk élő dolgok tükre.
A legegyszerűbb, mindenki által ismert példa az, hogy aki csupa barátságosan mosolygó emberrel találkozik az életben, vélhetőleg maga is sokat mosolyog, méghozzá őszintén, szívből jövően. A jóakaratú környezetet ő maga teremtette a saját belső hozzáállásával. Aki pedig csupa rosszkedvű és agresszív emberrel találkozik, az valószínűleg saját maga is elégedetlen az életével és önmagával. Ezt sugározza magából, és a környezete is ezt tükrözi vissza – vagyis mindaz, amit maga korul tapasztal, a saját műve.

Az, aki életével elégedetlen, oly módon sugározza ezt magából, hogy elégedetlenségével az embertársait is megfertőzi, ennélfogva az ő arcuk is ezt fogja tükrözni. Spirituális és trénerkörökben azt mondjuk ilyenkor, hogy a rezonancia törvénye lépett működésbe: az alacsony belső rezgések alacsony rezgésű külső eseményeket eredményeznek. Más szóval: a rossz hangulatom öntudatlan megrendeléssé válik, amire a világegyetem a külvilágban is ugyanezt a minőséget tálalja elém.

Tanulság: Ha barátságos arcokat akarok magam körül látni, akkor igyekeznem kell jóindulatú légkört teremteni magamban!

(Bärbel Mohr – Hogyan rendeljünk JÓL az Univerzumtól)