ÉLETMENTŐK

Mielőtt tovább mennénk, terjesszük ki az eddigiekben elszórt alap-attitűdök némelyikét. Nem az a szándékom, hogy bárkit is rávegyek, hogy az e könyvben kifejtett összes gondolatra emlékezzen, de azt javaslom, hogy az alábbi kiemelt sorokat tanuld meg emlékezetből. Ezek elég egyszerűek ahhoz, hogy veled maradjanak és működjenek bármilyen gondolati válságban. Tartsd őket kéznél az elmédben.

Egyszer egy rémlátomásom volt, minden gonosznak és színtelennek látszott, és ekkor hirtelen erre gondoltam: Mégis mit gondoltál, minek van szüksége arra, hogy szeresd?
És egyszerre kinyíltak az ajtók, és a paradicsomban találtam magam.

Semmi ellenállás! Ez nem azt jelenti, hogy fizikailag passzívnak kell lenned, vagy bárgyúan be kell dőlnöd rossz vibrációknak, vagy, hogy hagynod kell kirabolni magad. Csak annyit jelent, hogy semmi ellenállás ne legyen az elmédben. Légy szabad a fejedben, cselekedj szeretetből, és tedd azt, amihez kedved van. Nincs olyan cselekedet, ami mindig csak jó, vagy csak rossz: az egyetlen igazi változó a szeretet, amellyel cselekszel. Amint kinyitod a tudatosságod, az élet magától jobbá fog válni, még csak próbálkoznod sem kell. Ez a gyönyörű paradoxon.

Minél jobban kinyitod a tudatod, annál kevesebb kellemetlen esemény tolakszik a tudatodba.
Szeress annyira, amennyire csak tudsz épp onnan, ahol vagy!

Ez a mondat különösen jó, ha az eszedbe jut, hogyha félsz vagy őrültnek érzed magad. Írd a falra a szobádban. Lehet, hogy nem akarod szeretni azt, amit érzel vagy látsz; lehet, hogy nem vagy képes meggyőzni magad, hogy egyáltalán képes lennél ezt szeretni. De csak határozd el, hogy szereted. Mondd ki hangosan, szereted, még ha nem is hiszed el. És mondd azt is: szeretem magam azért, mert utálom ezt.

Szeresd úgy, ahogy van! Az, hogy milyennek látod a világot, teljesen a saját rezgésszinteden múlik. Ha megváltoztatod a rezgésszinted, az egész világ másképp fog kinézni. Ez is olyan, mint azok a napok, amikor mintha mindenki mosolyogna rád, mert te boldog vagy. A rezgésszintedet pedig úgy emelheted fel, hogy jobban szeretsz. Kezdd el szeretni a negatív rezgéseidet, a saját unalmadat, tompaságodat és kétségbeesésedet. Nehéz elhinni, de az elméd tartalmának a megváltoztatása az egyik olyan dolog, aminek semmi köze a rezgésszinted megváltoztatásához.

Ahhoz, hogy felemeld tudatosságodat, semmi értelme megváltoztatni a gondolkodásodat, a hitedet, a viselkedésedet, a lakóhelyedet, vagy a társaságodat. Se nem önkényes, se nem véletlen, hogy ott vagy ahol vagy, úgyhogy akár rendbe is hozhatod a hozzáállásodat, mielőtt megváltoztatnál valamit. Különben azon kaphatod magad, hogy az egész teremtett világon át kergeted az igazi helyet, és még a Végtelen üdvösség Tengerét sem érzed igazinak.

Magadat mindig magaddal viszed bárhova is mész. Ahogy a Zenben mondják: Ha nem találod meg ott, ahol állsz, ugyan hol keresnéd? Soha semmi olyan hely nincs a világban, ahol ne velünk egyenlők között lennénk. A változás iránya, amit keresünk, nem a mi négy dimenziónkban van: úgy kerülhetsz mélyebben abba, ami vagy, mintha egy erősítőn a hangerő gombot csavarnád feljebb.

Szeresd önmagad! De hát nem az a szeretet, definíciója, hogy egyazon térben lenni másokkal? Nos, valójában mindabban, amire mint magunkra gondolunk a testünk, az elménk, az érzelmeink más lények billiói vannak benne. Egy emberi test – ego – tudatosságában lenni egy kicsit olyan, mint New York City polgármesterének lenni. Az ego nem az egyedüli tudat, ami a tested túlélésében vagy működésében érdekelt. Szabadságunkban áll, hogy egyedi különálló lényekként, hogy elhagyjunk bármilyen csoportot, mint például azt a csoportot, amelyből a testünk áll, de bármilyen más szintre megyünk, más lényeket fogunk találni, akikkel harmonizálnunk kell.

Ha szereted önmagad, akkor valójában szeretetben tágulsz ki sok más lény felé. Minél szeretetteljesebb vagy, annál szeretetteljesebbek lesznek benned és körülötted a többi lények. Minden szinten kölcsönösen függünk egymás vibrációitól. Játssz egy boldog akkordot és boldog táncosok fognak csatlakozni az utadhoz. Más értelemben önmagad szeretni, annyi, mint hajlandónak lenni egyazon térben a saját teremtményeiddel. Milyen összezsugorodottá válnál, ha visszahúzódnál saját gondolataidtól?

Önmagad szeretete nem az ego építésnek kérdése. Az egoizmus annyi, mint bizonygatni, hogy érsz valamit, miután már belesüllyedtél az önutálatba. Ha szereted önmagad, ez föl fogja oldani az egódat: nem fogod szükségét érezni, hogy a felsőbbrendűséged bizonygasd.

A lusta ember útikalauza