Semmi baj azzal, ha jól érzed magad! Ez a megvilágosodás egyik
legfontosabb üzenete. Megpróbálhatjuk a legmagasabb szintű élvezetet –
hogy úgy mondjuk, Isten élvezetét – megtalálni mindenben, amit
érzékelünk. Senki – aki magasabb tudatban él – nem akarja, hogy
nyomorultan érezze magát a Földön.
Egy paradicsom van benned és körülötted ebben a pillanatban, és hogy
benne légy, meg se kell mozdulnod, még csak a szemed se kell felemelned
erről az oldalról. Kinyithatod magad arra a gyémánt tökéletességre, ami
mindenben benne van, amit látsz vagy érzel. Ha nem hiszed, hogy ez ilyen
könnyen megtörténhet, pusztán azáltal, hogy szeretsz, akkor csak légy
pillanatról pillanatra szeretetteljes, és bízz benne, hogy el fog jönni
hozzád.
A tér (üresség) soha nem állít határokat vagy próbatételeket senkinek
az útjába, aki megpróbálja felemelni a spirituális szintjét. Az
utólagos értelmezgetésben talán úgy tűnik, mintha próbára tennének, de
az igazság az, hogy mindig meg van engedve neked, hogy magad döntsél,
hogy meghatározd, melyik világ valóságos neked.
A magasabb lények nem győznek örülni, amikor elég szeretet mutatsz ki
ahhoz, hogy feljebb emelkedjél. Minden segítséget és lehetőséget meg
fogsz kapni, ha kéred, bármilyen módon is kérnéd: egy egyszerű imával,
meditációval, vagy azzal, hogy levelet írsz a Télapónak. Soha senki nem
kényszerít arra, hogy gyötörd vagy frusztráld magad. Semmit nem kell
bizonyítanod. Nem is tudsz bizonyítani semmit: a vibrációid mindig az
igazat mondják, nem is hazudhatsz róluk.
A szeretet szárnyain pedig könnyű felemelkedni. Bármilyen meggyőző a
valóság bármely szintjének az érzékelése, bármilyen túláradó,
tekervényes és összetett, még mindig csak az igazi valóságunk egy
töredékét látod, az igazi valóság pedig: csak önmagunknak lenni,
ellenállás nélkül, ragaszkodás nélkül, mindent szeretve.
Azzal sincs semmi baj, hogyha jól érzed magad szexuális
kapcsolatokban. Igazából egy kielégítő orgazmus sokkal inkább spirituális
felismerés, mint technikai eredmény.
A test nincs elválasztva a szellemtől-lélektől, hiszen az egész test
sok lény extatikus alkotása, akik más tudatszinteken vibrálnak. Egy mély
orgazmus a szeretet felismerése sok szinten, beleértve azokat, amiket
sokan közülünk állatinak gondolnak mostanában. A szeretet, vagyis a
másokkal való egyazon térbe kerülés vagy azonos rezgésekre állás, a
létezésünk alapja, és végtelenül sokféle alakot vesz fel. Mint minden
más tapasztalatból, a szexuális tapasztalatok közül is mindig azokat
kapjuk, amiket megérdemlünk, aszerint, hogy mennyi kedvességgel és
szeretettel viseltetünk önmagunk és mások iránt.
A szex extázisát tekinthetjük annak tükrének, ahogy pszichikusan
feloldódunk isteni testvéreink és nővéreink terében a kitágulás magasabb
szintjein. A szeretkezés az egyik kifejezése annak, hogy a tér-szinten
álló velünk rokon lények kérnek bennünket, hogy adjuk meg magunkat a
szeretetben, és fogadjuk be más lények különbözőségeit, tökéletességeit
és szépségeit. Ha ez így van, akkor miért javasolják olyan gyakran az
aszketizmust, mint spirituális ösvényt, és miért tűnik néha úgy, hogy
működik? Amint az előző fejezetben láttuk, amikor keményen nyomulsz egy
irányba, alighanem egy másik állapotba lendülsz át, mint ahova jutni
szándékoztál. Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy csak érzéki örömöket élvezz,
akkor (hacsak nem nyitott a tudatod) át fogsz dobódni egy másik
állapotba, ahonnan az aszkézis látszik a helyes útnak. Ha pedig elég
messze elmész az aszkézisben, könnyen lehet, hogy átdobódsz az
üdvösségbe és extázisba, amint sok szent elmondta nekünk.
Ugyanakkor, hogyha elég hangosan reklamálsz, kapni fogsz egy
villanásnyi bepillantást a magasabb tudatba. Ha megtagadod magadtól az
ételt, szexet, kommunikációt, vagy alvást, ezzel valamiképp azt jelented
a központnak, hogy az életformád nem működik, és lehet, hogy engedélyt
kapsz egy rövid visszatérésre a térbe, hogy kipróbáld. De az ilyen
villanások, noha mostanában ezekből áll mindaz, amit az emberiség a
térről (üresség) tud, nem azonosak az egész fénnyel, bármilyen
meggyőzőnek is érezzük őket. Ezek a villanások még instabilak is, így
nem a legkényelmesebb utat jelentik hazafelé. Nem leszel képes magasabb
szinteken maradni, ha ilyen negatív hangsúllyal kerülsz oda. Akármilyen
elmés, magas elméletekkel ringatod magad kényelembe a felől, hogy miért
jössz vissza a földre, az aszkézis mindig vissza fog hozni a fizikai
szintre, amíg csak el nem kezdesz eléggé szeretni ahhoz, hogy egy
pozitív ösvényen emelkedj felfelé. Maga a szeretet a pozitív ösvény a
tér irányába. Nincs olyan bölcsesség vagy szentség, ami valaha is
kárpótolná azt, ha elveszítjük a szeretetünket magunk vagy mások iránt.
A szexuális kapcsolatokban pedig a szeretet megint csak
felülemelkedik az inga-hatáson, a nézőpontok YinYangján, és végül is ez a
magyarázata annak, hogy miért kell, hogy a szeretet legyen az első
számú indíték a szexben.
De a szeretet ebben az értelemben sokkal átfogóbb jelentőségű, mint a
romantikus szenvedély, és azzal kell elkezdődnie, hogy önmagunkat
szeretjük. Ha mindent szeretsz, amit érzel és csinálsz, beleértve az
érzelmileg száraz és üres hangulataidat, akkor az élvezeted mindig újra
vissza fog térni. Ha a szexet nem találod sikeresnek, az csak azt
jelenti, hogy ebben az életben vagy egy másikban túlságosan ragaszkodtál
az egyensúly másik oldalához. Önmagad összehúzódásának a cselekedete
az, ami bármely helyzetet kényszeresen függővé tesz.
Az is fontos, hogy másokat ne ítéljünk el a testi örömeikért. Amit
megtagadsz másoktól, az megtagadtatik tőled, azon egyszerű okból, hogy
mindig törvényeket hozol magadnak; minden szavad és cselekedeted
meghatározza, hogy milyen világban akarsz élni. Az egyenlő lényekként
való kapcsolataink egyik szükségszerű törvénye ez: amit mondasz az lesz,
de csak neked és azoknak, akik egyetértenek veled. Ha azt mondod, hogy
nem szabad, hogy megszolgálatlanul segítséget kapjon, ez lehet, hogy
nemigen fogja befolyásolni az illető életét, de neked be fog tartani:
nem fogsz segítséget kapni megszolgálatlanul. Ha azt mondod, hogy mások
szexuális élvezetei vulgárisak, ez nem fogja megváltoztatni az ő
élményeiket, de a te élvezeteid vulgárissá fognak válni. Pontosan a
saját tapasztalataid meghatározására való korlátlan hatalmad az, ami
betart neked.
Mennyi együttérzést és megbocsátás akarsz magadnak? Ezt add meg
másoknak. Menj el a végletekig: bocsátsd meg minden lénynek a feléd való
karmikus adósságait. Add meg másoknak azt, amit magadnak szeretnél! A
zene megmutatja nekünk, hogy hogyan tarthatjuk fenn az élvezetet és
extázist. Normális esetben az eufórikus megvalósulás pillanatáról azt
gondoljuk, hogy kibírhatatlan, és lehetetlen tovább folytatni. Elúszik,
és aztán megint keressük. Azért teszi ezt, mert nem vagyunk hajlandóak
elengedni, nem vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy nélküle maradjunk. De
ha a zene példáját vesszük, és elengedjük az egyik hangot azért, hogy a
következőt hallhassuk, akkor az élvezetünk állandó lehet, bár a rezgések
változnak. Ha odahallgatunk a világra. És hagyjuk, hogy hasson ránk,
anélkül, hogy ítélkeznénk vagy elmélkednénk fölötte, akkor
megtanulhatjuk az élvezet minden villanásában felismerni a végtelen
harmónia egy hangját. A világ zenekara újra és újra játssza az ismerős
dallamokat, és az öregebbek körben álldogálnak, lábukkal dobogva a
ritmust, amíg a fiatalabbak táncolnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése