Önmagad elfogadása

Amikor megérted, hogy nem attól vagy jó ember, ha mindenhol és mindenkinek megfelelsz, hanem attól, ha ma kicsit jobb vagy, mint tegnapi önmagad, akkor képes leszel indulatok nélkül, a belső béke által vezérelt tudatos őszinteséggel leszarni dolgokat. Megszabadulsz attól a kényszertől, hogy másokkal elfogadtasd önmagad – mert a másik ember véleménye soha nem hozzád tartozik, hanem ő hozzá. És ha ezt tudod, akkor megérted azt is, hogy ha egy másik ember elfogad Téged olyannak, amilyen vagy, az jó, ha viszont nem, akkor nincsen helye az életedben.

forrás:http://hasznaldfel.hu

Így temetted el saját magad

Gyerekkorodban kezdődött. Amikor még boldog voltál. Egészen kicsiként. Amikor még csak az számított, hogy mosolyogjanak rád, és olyanok között lehess, akik szeretnek és törődnek veled. Amikor még csak annyi volt a problémád, hogy éhes vagy és időnként kakis a pelusod. Aztán elég hamar jöttek az újabb és újabb problémák.

Probléma volt, ha nem ettél annyit, amennyit kéne. Probléma volt, ha nem akkor aludtál el az oviban, amikor a többiek. Probléma volt, ha nem tudta lekötni a tanár a figyelmedet – és ezért persze Neked járt a büntetés. Probléma volt, ha nem úgy teljesítettél vagy viselkedtél, ahogy azt elvárták tőled.

Közben pedig már nemcsak másoknak voltak veled problémái, hanem szép fokozatosan neked is egyre több önmagaddal. Probléma volt, hogy nem úgy nézel ki, mint a fogyasztói társadalom igényeinek kiszolgálására, illetve új igények mesterséges gerjesztésére megalkotott kirakat sztárok. Probléma volt, hogy nem olyan cipőd vagy kabátod van, mint amit a két napja kijött reklámban vigyorgó emberek viselnek, és amiben az iskola “legjobbjai” ma már büszkén feszítenek. Probléma volt, hogy mit gondolnak rólad mások, ha kiderül, hogy kit szeretsz, vagy milyen hobbidnak élnél legszívesebben. Probléma volt, hogy az élet, amit élsz, már nem tesz boldoggá – vagy talán soha nem is tett azzá gyerekkorod óta.

Sok volt a probléma, és sok közülük kicsit módosulva, vagy akár változatlan formában meg is maradt. Sok különböző probléma, amiben egy valami közös: a valódi okokat senki nem kereste meg soha. Senkit nem érdekelt, hogy miért vagy más, mint a többiek. Senkit nem érdekelt, hogy miért teljesítesz éppen rosszabbul. Senkit nem érdekelt, hogy bele akarsz-e tartozni a csordába vagy sem – és hogy a csordának van-e egyáltalán létjogosultsága. Senkit nem érdekelt semmi más, csak az, hogy felelj meg.

És Te megfeleltél. Vagy nem, de akkor szarul érezted magad. Persze a megfelelési kényszertől is, de ha már beléd nevelték, cipelted is tovább magaddal ezt a terhet. Van azonban egy egyszerű tény, amiről valószínűleg újra és újra megfeledkezel, amikor mindenkinek meg akarsz felelni: nem fog sikerülni. Biztosan nem.

Gondolj bele, hogy a fenébe sikerülhetne? Több mint 7 milliárd ember él a Földön. 7 milliárd ember, és nincs kettő ugyanolyan. 7 milliárd különböző emberi lény, különböző külső és belső tulajdonságokkal, különböző kulturális és családi háttérrel, különböző neveltetéssel, különböző tapasztalatokkal és érzésekkel, különböző életkörülményekkel, és különböző értékrenddel. 7 milliárd különböző ember. És Te mindegyiknek meg akarsz felelni. Pedig könnyen lehet, hogy még egyetlen egynek sem fogsz tudni. Csak annak tudsz ugyanis teljesen megfelelni, aki teljesen összhangban van önmagával, és nem vetíti ki a saját félelmeit, vágyait és kételyeit másokra. Aki képes az elfogadásra, és tudja, hogy az ő útja nem az egyetlen helyes és járható út. Nagyon kevés az ilyen ember.

Te mégis meg akartál felelni mindenkinek, de egy valakiről megfeledkeztél: Önmagadról. Hol vagy Te? Hová tűntél? Hová tűnt a benned lévő kisgyerek? Hová tűntek a vágyaid, az álmaid, a terveid, a reményeid? Hová tűnt az életed?

Elmondom, hol vannak: közös koporsóban fekszetek. Élve eltemetve. És még csak nem is vádolhatsz senki mást: Te temetted el önmagad. Segítettek, igen; megtanították, hogyan kell – de az ásót mindig Te magad fogod. Mindig. Akár befelé ásod magad, akár kifelé.

Egy durva példa

Értem, hogy fontos számodra, mit gondolnak rólad az emberek. Értem, hogy szeretnél Te magad jó ember lenni, még akkor is, ha azok, akiknek meg akarsz felelni, nem is biztos, hogy jó emberek. Értelek, csak egy dolgot nem értek: hogyan egyezteted össze a megfelelésed mértékét az adott emberrel való tényleges kapcsolatoddal? Erős példát mondok, hogy egyből megértsd, mire gondolok.

Van az a kollégád, aki mindig beszól valamit, és Te mindig megsértődsz rajta. Vagy egy távolabbi szomszéd az utcában, egy volt osztálytárs, egy gyakran látott ismerős… Nem tetszik neki valami veled kapcsolatban, és ennek mindig hangot is ad. Téged pedig ez rohadtul zavar, és vagy ideges leszel, vagy az önbizalmad esik lefelé egy újabb szintet. De mi történne, ha ez az ember máról holnapra meghalna? Komolyan kérdezem. Meddig hiányozna? Vajon mennyit foglalkoznál vele, a véleményével, az életével, a halálával? Tíz percet? Vagy tizenötöt? Többet nem hiszem. És ez természetes, hiszen nem Te voltál az, aki igazán közel állt hozzá. Persze, hogy nem foglalkozol mindenkivel annyit, amennyit a szeretteid legszűkebb körével.

De akkor a véleménye miért számít? Miért emészted magad miatta? Miért rabolod el az energiádat azoktól, akik igazán számítanak? Miért érdekel azoknak a véleménye, akiknek még a halálával sem foglalkoznál sokáig? Miért nem azokkal foglalkozol, akik minden egyes nap szinte minden egyes percében a fejedben járnak? Akik igazán fontosak… Akik nélkül nem tudnál élni…

Jó édesanyja szeretnél lenni a gyerekednek? Akkor legyél az. Legyél jó anya a gyereked számára – ne pedig mindenki más számára. A gyereked leszarja, hogy a többiek milyen anyának tartanak Téged. Őt csak az érdekli, hogy számára milyen vagy. Vele foglalkozz, ne a környezeted által Rád erőltetett anya-képpel.

Jó társa szeretnél lenni a párodnak? Akkor foglalkozz a kapcsolatotokkal, és ne azzal, hogy ki milyen tanácsot osztogat kívülről. Ha más jónak tartja, akkor szerinted is az? Vagy ha más elítéli a párodat, akkor Neked sem kell már ő? Ne már… ennél még egy csiga is okosabb. Megeszi a levelet, és szarik rá, hogy a másik csigának ízlik-e vagy sem. Egy párkapcsolat mindig két emberen múlik – sem többön, sem kevesebben.

Sok példát mondhatnék még, de nem hiszem, hogy szükséges. Rendkívül sokat foglalkozunk mások véleményével, és nagyon keveset figyelünk a saját belső hangunkra. Valamit viszont érdemes tudnod: a Te életeddel kapcsolatban minden más ember inkompetens. Egyedül a hozzá nem értés szintje különbözik az egyes emberek között. Sokan úgy szólnak bele az életedbe, hogy valójában fingjuk sincs róla, mibe túrtak bele. És persze van néhány olyan ember is, akinek némi fogalma van arról, amit Veled és az életeddel kapcsolatban mond, de a teljes képet még ő sem láthatja.

Mert hogyan is tudná bárki megmondani, hogy mi a helyes út számodra? Egyáltalán hogyan tudna kompetens véleményt alkotni az utadról és az életedről? Átélte pontosan ugyanazokat a tapasztalatokat, mint Te? Megkapta pontosan ugyanazokat az értékeket, akadályokat, élményeket és pofonokat gyerekkorában, mint Te? Érték őt pontosan ugyanolyan külső és belső hatások, mint Téged? Érezte pontosan ugyanazokat az érzéseket, mint Te?

Akkor miről is beszélünk? Hol van a kompetencia? Hol van a személyeddel szembeni tisztelet? Hol van a bölcs önkritika, ami azt mondatja még a jó szándékú segítővel is: „az én utam nem biztos, hogy a Te utad, és amit mondok, azt külső szemlélőként teszem.”? Hol van mindez?

Sehol. És tudod, hogy miért? Mert ez nem Rólad szól. A vélemény mindig többet árul el arról, aki mondja, mint arról, akiről mondják. Erre érdemes mindig emlékeztetned magadat, amikor valaki véleményt mond rólad. Keresd meg az igazságtartalmát, gondolkozz el rajta, és ha van benne érték, akkor hasznosítsd, ha pedig nincs, akkor dobd ki a szemetet. Aztán haladj tovább előre az utadon. A saját utadon. Ha rendben van az önértékelésed, és nem cipelsz magaddal lelki sérüléseket, akkor mások véleménye sem fog negatívan befolyásolni.

„Ha nincs belső ellenség, a külső ellenség nem árthat.”

Afrikai közmondás

Ne a formára figyelj, hanem az anyagra

Sablonok. Nemcsak szívesen alkalmazzuk őket, hanem bizonyos szinten függünk is tőlük. Mert valamit kezdeni kell azzal az iszonyatos mennyiségű információval, ami folyamatosan az agyunkba áramlik, és akinek magasabb az intelligenciája, mint egy marék kavicsnak, az ezt valamilyen módon meg is teszi. Ehhez viszont szükség van a sablonokra. Egyszerű formákra és szerkezetekre, amiket a saját igazságunknak fogadunk el, és amiket ráhúzhatunk mindenre, amivel találkozunk. És mindenkire.

A nap 24 órából áll. A gyümölcs és a zöldség egészséges, a kátrány és az arzén nem. Az ég kék (kivéve, amikor nem), az ember a legintelligensebb élőlény (az ember szerint), és aki veszekszik velem, annak sosincs igaza (szerintem). Így élünk. Kellenek a sablonok, még ha nem is igazak, akkor is.

Mert nem biztos, hogy igazak. Minden sablon az aktuális tudásunkat és érzelmi állapotunkat tükrözi. Ezekkel a sablonokkal önmagukban nincs is baj, sőt, még azzal sem, hogy megpróbáljuk mindenáron egymásra és a környezetünkre húzni ezeket. Így működik az agyunk. Problémává ez akkor válik, ha a sablon nem gyurmából készül, hanem vasbetonból. Mert aki nem képes alakítani a saját sablonjain, hanem merev rendszerként kezeli azt a világképet, amit külső és belső hatások eredményeként megalkotott magában, az nemcsak a fejlődésre lesz képtelen, hanem az emberi kapcsolatainak rendezésére is.

A világ ugyanis folyamatosan változik, és változunk benne mi emberek is. Ha a sablonjaink merevek, akkor folyamatosan ütközni fogunk. Méghozzá keményen. Ezek az ütközések pedig egy idő után vagy a sablonunkat törik össze, vagy azt, akire megpróbáljuk ráhúzni. Csak idő kérdése.

Szar anya sablon. Hisztis liba sablon. Bunkó állat sablon. Lusta disznó sablon. Ugye nem kell tovább sorolnom? Az emberek többsége vagy ítélkezik feletted, vagy sajnál Téged. Megérteni a legtöbben meg sem próbálnak. Csak a sablonjukba próbálnak beletuszkolni, és az ütközés mértéke mindig a sablon anyagától függ.

Azt viszont remélem tudod, hogy csak akkor tud bárki is beletuszkolni a saját sablonjába, ha Te közreműködsz ebben, és úgy éled az életed, hogy az ő sablonjába beleférj. Ha ezt már megtetted – ahogy a legtöbb ember belekerült ebbe a csapdába –, akkor három út közül tudsz választani. Az első lehetőség az, hogy továbbra is megpróbálhatsz megfelelni másoknak, és beleférni a sablonjaikba. A második lehetőség az, hogy ugyan nem akarsz mindenben megfelelni, de feszengesz emiatt, mert az általad vágyott élet (az, hogy az emberek nem ítélkeznek feletted) és a valóság ütközik. Végül van egy harmadik út is: nyugodt szívvel leszarod őket, és úgy élsz, ahogy szeretnél.

Az első út önfeladáshoz vezet, ami egy olyan belső feszültséget eredményez, ami lehetetlenné teszi azt, hogy önmagaddal egyensúlyba kerülj. A második út szintén állandó feszültséget szül, mert folyamatosan harcolsz a környezeteddel, és megpróbálod a saját igazadat bebizonyítani nekik. A harmadik út a belső egyensúly és a boldogság útja. Te választasz.

Én mindenesetre azt javaslom, hogy ne a sablon formájára figyelj, hanem az anyagára. Mert akinek vasbetonból van a sablonja, azzal ha egyszer ütköztél, újra és újra ütközni fogsz.

Kavicsok és drágakövek

Ha már sablonokról van szó, mondok én is egyet. Érdemes ugyanis csoportosítanod azokat az embereket, akik bármilyen formában az életed részét képezik – akár hosszútávon, akár csak egy rövid szakaszon.

A legtöbb ember kavics számodra. Értéktelen. Olyan, akire tíz percig gondolnál, tovább nem. Rengeteg ilyen kaviccsal találkozol az utad során, és Te döntöd el, hogy felveszed-e őket, vagy sem. Ha úgy döntesz, hogy felveszed – vagyis meg akarsz felelni az elvárásainak, görcsölsz a rólad alkotott véleményén, és fölösleges harcokat vívsz vele –, akkor cipeled tovább magaddal az utadon. Minél több kavicsod cipelsz, és minél tovább cipeled őket, annál nagyobb terhet jelentenek.

Van néhány drágakő is. Ők azok, akik igazán fontosak számodra, és akik valódi értéket adnak hozzá az életedhez. Akik igazán szeretnek, és akkor is szeretnek, ha senki más nem szeret Téged – még Te magad sem önmagadat. Akikre mindig számíthatsz, bármi történjék is az életedben. Akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy, és Téged szeretnek, nem pedig azt az embert, akinek látni akarnak. Nincs sok drágakő, csak néhány.

És miközben haladsz előre (vagy néha visszafelé) az utadon, ott van veled ez a néhány drágakő, és ott van a sok kavics. De minél több kavicsot cipelsz, annál kevesebb figyelmet tudsz szentelni a drágaköveidnek. Minél több a kavicsod, annál könnyebben elveszítheted a drágaköveidet – talán örökre. A kavics az csak kavics – ha elveszíted, vagy Te magad dobod el, csak könnyebbé válik az utad. A drágaköveid nélkül viszont értelmetlenné.

A drágaköveidet önmagukét szereted. Olyannak, amilyenek. És ezek az emberi drágakövek Téged is olyannak szeretnek, amilyen vagy. Nem várják el, hogy megváltozz, de melletted vannak és segítenek abban, hogy ha Te magad szeretnél változni – mert felismerted egy gyengeségedet – akkor ne egyedül kelljen küzdened. A többiek kavicsok. És kavics vagy számukra Te is. A saját sablonjukat próbálják rád húzni, és ha nem férsz bele, akkor már nem kellesz nekik.

Dobd el a kavicsaidat, nincs szükséged rájuk. Foglalkozz inkább a drágaköveiddel, akik számára Te is drágakő vagy. Őket őrizd meg – amíg még megteheted. A kavics az csak kavics.

 

 forrás: hasznaldfel.hu

Engedd el a kifogásokat

Nem tudod meglátni a lehetőségeket a világban mindaddig, 

amíg saját magadat hátráltatod a fejlődésben.

Ragadj meg minden alkalmat, egy kis kreativitásra.

Amellett, hogy segít kikapcsolni a mindennapi rutinból, 

segít meglátni az új lehetőségeket is amelyek által tovább fejlődhetsz.

 

2016 az önismeret éve

ISMERD MEG ÖNMAGAD!

Amint mindenki megtapasztalhatta, a 2015-ös év a küzdelmek, felismerések, tanulás éve volt. Valójában felkészített bennünket egy új, még fontosabb időszakra.

A 2016-os év az befogadásról, önmegvalósításról fog szólni.

Meg kell tanulnunk, hogy mi magunk vagyunk az életünk irányítói. Meg kell tanulnunk, hogy kiálljunk magunkért.

Ahhoz, hogy megértsük miért is jöttünk erre a földre szükséges, hogy magunkba nézzünk, megtaláljuk magunkban az Isteni fényt, meghalljuk az Isteni hangot, ami egyre fényesebben ragyog, egyre hangosabban hívogat, csak oda kell figyelni, hogy végre észrevegyük.

Legyen bátorságod minden nap időt adni magadnak önmagad megismerésére, álmaid megélésére.

Szív-tisztaság behangolás újabb fázisa...

 

 

Ebben a hónapban erőteljes állítások és tisztítások folyamatát éljük. Fontos, hogy minden részünk megtisztulva és felkészülve élje meg az emelkedés áldását. Ez mindenkinél olyanképpen zajlik, ahogyan saját döntése okán részt vesz benne.

Akik folyamatosan és tudatosan készülnek erre (figyelnek arra, hogy a Szeretet energiáiban éljenek és Szív-szinten tevékenykednek, valamint meditációban tisztítják magukat, és mindig lekérik azt a segítő Fényt, amire szükségük van, de legelsősorban nem állnak ellent és elfogadják az Akaratot), azok megélései továbbsegítik őket az úton és az állítások megnyilvánulásai nem lesznek annyira drasztikusak. Náluk nem szükséges olyan nagy rezgésszám módosítás, inkább csak harmonizálás. Akik nem figyelnek erre, de feladataik vannak az emelkedésre vonatkozólag, azoknak nehezebb lesz ezeket elviselni, mert sokkal drasztikusabb rezgésszám emelést kell megvalósítaniuk, hogy a megfelelő szintre léphessenek. Ezek komoly testi tünetekben is megnyilvánulhatnak, akár rosszullétek, fájdalom, gyengeség formájában.

Mielőtt bárki messzemenő következtetéseket vonna le ebből, elmondanám, hogy ez mindenkinél úgy zajlik, ahogy neki a legjobb, és ahogyan azt képes elviselni. Ha valaki többet „bevállal”, akármilyen tudatosan készül is erre, akkor is komoly élettani hatások fogják érni, a nagyobb „dózis” miatt. Így őt ugyanúgy megterhelhetik a változások, viszont így nagyot halad előre .

Lesznek olyanok is, akiknél sok apró kis állítást eszközölnek, mert befogadóképessége ezt teszi számára indokolttá. Nála lehet, hogy csak apró érzetek jelentkeznek, de azok hosszabb ideig tartanak.

Ne feledjük, emberként vagyunk itt és emberi testünk is reagál minden energetikai változásra, mely a magasabb Létsíkokról érkezik. Ezért ne rugaszkodjunk el nagyon a valóságtól és fogadjuk el, hogy minden úgy történjék, ahogy a legjobb nekünk és mindenki másnak is. Ne akarjuk mi megmondani, hogyan valósuljon meg mindez, csak nyugodjunk meg abban, hogy Atyánk azt pontosan tudja.

 

Ebben a számunkra megfelelő módon megtörténő hangolásban segítenek nekünk azok az isteni lények (Fényentitások), akik körülöttünk vannak, hogy minden pillanatban erőt és segítséget nyújthassanak. Feladatuk sikere azonban azon is múlik, hogy mi mit vagyunk hajlandóak megtenni mindezért. Mit vállalunk önmagunk jobbá tételéért, és Fény-tudatunk felébresztéséért.

 

Ébredésünk Szívünk útja, mert igazi akaratunk, mely az Isteni Akarattal egyező, és valódi Lényünk, szívünkön át tárulhat fel. Ehhez azonban szívünkből el kell engednünk minden fenntartást és gátat, hogy feltárulhasson ragyogó tiszta Fénye.

Amíg eltorlaszoljuk és telepakoljuk kétségekkel és félelmekkel, nem adunk teret benne az Isteni Kegyelem megnyilvánulásának.

 

Isteni Szív-magunk, Szív-szikránk, Szív-lángunk, hívja mindenki úgy, ahogy neki tetszik, megnevezésétől függetlenül az a részünk, mely isteni tisztaságát megőrizve összekapcsol minket teremtő eredetünkkel. Ez minden részünkben, bármelyik síkunkon megtalálható. Ez Lényünk Központja, hol Isten lakik Bennünk Tisztán és Örökkön.

 

A hónap második felében olyan angyali erők érkeznek hozzánk, akiknek feladata, hogy behangolják az emberi Szív-tisztaságot. Ez a hangolás minden szinten történik, így fizikai testünkben is. Szellemi síkunkon ez a hangolás már korábban megtörtént és ezt sokan érzékelték is, akik képesek kommunikálni a szellemi világokkal. Ennek a hangolásnak a kezdete a tavalyi év őszén indult. Onnan, a szellemi síkokról áradt le folyamatosan lelki tereinkbe ez a kegyelmi Fénykód, hogy ebben a térben is beállítsa az együttrezgést. Most érett meg az energiaminőség, hogy mindez fizikai szinten is átíródhasson. Ez a Szív-tisztaság, annak az isteni Fény-lángnak, Szikrának a felébresztése, mely Létünk Szív-központjában található isteni Lényegünk: a FÉNY! Ennek kell most mindenen átsugároznia, minket eltöltenie és átminősítenie, hogy megmutassa valódi Önmagunkat és vállalt feladatainkat.

 

 

Ez arra tanít meg minket, hogy fizikai szintünkön is képesek legyünk azzal az elfogadó isteni szeretettel tekinteni egymásra, mely ennek a Fényszikrának a tisztaságát hordozza. Felismerteti velünk, mindazt a szívünket és tiszta érzéseinket beborító, gátló energiákat, amik miatt nem áradhat belőlünk és rajtunk keresztül ez az isteni Létállapot. Felismerve ezeket, már képesek lehetünk elengedni őket.

Sokkal érzékenyebbekké válhatunk ezáltal, hiszen a gátló energiák felszabadulásával sokkal intenzívebbé válik minden érzékelésünk. Ne reagáljunk hirtelen ezekre az intenzívebb érzékelésekre, hanem inkább figyeljünk befelé és tárjuk fel, miképpen válhatunk elfogadóvá és megértővé általuk.

Ehhez azonban ki kell lépnünk mindazokból a megszokott és ránk erőltetett szerepekből, melyet az ego diktálta automatikus reakciók váltanak ki. Tudatosan kell Szív-szinten lennünk, ami nem mást jelent, mind átitatni önmagunk minden részét a Szeretettel! Szeretni és szeretve lenni, ennek a Szeretetnek a tudatában, és ebből tekintve kifelé tenni mindent.

Ennek felismerésében és fizikai szinten való megtanulásában segítenek most a Hatalmasságok angyali rendjei és Földanyánk.

A Hatalmasságok angyali rendje az isteni Szeretet-dimenziók Fényeivel dolgozik.

A Hatalmasságok olyan isteni erények energiáival dolgoznak, mint az ambíció; isteni hatalom; isteni Akarat; ártatlanság; kitartás; jóindulatú irányítás; gyakorlatiasság; szorgalom; rendezettség; termékenység (ez lehet bármilyen dolog termékeny megvalósulása); odaadás; hatékonyság.

A Hatalmasságok azt sugalmazzák nekünk, hogy akaratunkat az isteni akarathoz igazítsuk, és ez által közelebb kerüljünk az isteni hatalomhoz. Arra ösztönöznek, hogy a spirituális törvényeket tiszteletben tartsuk, hogy hatékonyabban végezhessük munkánkat. Ők vannak velünk, amikor önzetlenül szolgálunk.

Ők segítenek átalakítani a birtokló dominanciát vagy más szóval a túlzott vágyat megadássá, elengedéssé, átadássá. Segítenek visszaállítani az ártatlanság érzését, és elhozzák az élet csodáját, a rácsodálkozó, kíváncsi ártatlanságot. Ugyancsak ők tudják visszaadni isteni erőnket, ha átmenetileg úgy döntöttünk, hogy tehetetlennek, sebezhetőnek és erőtlennek érezzük magunkat.

 

Forduljunk hát hozzájuk és kérjük a Hatalmasságok Rendjének angyali lényeit, segítsenek úgy megtisztulnunk és magunkban isteni Fényszikránkat megtalálnunk, hogy Sugarát szétárasztva eltölthessen minket az isteni Szeretet ereje. Kérjük, hogy mindez az isteni Akarat szerint valósuljon meg, úgy ahogyan számunkra a legjobb, ahogyan mi azt be tudjuk fogadni, el tudjuk viselni. Így elejét vesszük annak, hogy túl nagy „dózist” árasszanak ránk.

Ne feledjük az angyali dimenzió mércéje nem azonos a miénkkel. Az ottani Fények erőssége nálunk harmonizálás nélkül pusztító is lehet…

 

Földanyánk szerető Szíve folyamatosan az Övében, az Ő szerető Szívében tart minket. Kérjük az Ő gondviselő segítségét is mindezek magvalósulásához. Tudatosítsuk folyamatosan szeretetteljes kapcsolatunkat Vele, hogy megszilárdíthassuk emberi szintünkön is fejlődésünk gyümölcseit. Ha Szívünk fénye által felismerjük mindazon tulajdonságainkat, melyek hátráltatnak, vagy gátolnak bennünket a Szív-szintjén való létezés állapotában, akkor azokat visszaadhatjuk neki szeretettel. Ha képesek vagyunk ezeket elengedni és Atyánktól helyébe Fényt és isteni erényt kérni, és azt befogadni, akkor Földanyánk megszabadít bennünket ezen tulajdonságok behálózó energiáitól és kötelékeitől, hogy felszabadulva mindezek helyét elfoglalhassák az isteni Fények.

Ehhez azonban hazugságok nélkül be kell ismernünk önmagunk előtt is, ha rendelkezünk azzal a nem kívánatos tulajdonsággal. Fel kell tárnunk, miért van ez bennünk, és az isteni Megbocsátás segítségével elengedve visszaadnunk Földanyánknak. (A földi tulajdonságok hozzá tartoznak.)

Legegyszerűbb, ha őszintén, de nem túlzásokba esve felírjuk ezeket a tulajdonságokat, és visszaemlékezve feltárjuk, mikor és miért jöttek elő belőlünk. Ne keressünk kifogásokat, mentségeket, csak a tiszta tényekre figyeljünk. Ez van, nem kell tagadni, mert azzal ragaszkodunk, és máris megakadályoztuk az elengedést. Ha felismertünk, kérjünk érte bocsánatot és szépen „becsomagolva” szeretetünkkel, küldjük Földanyához, megkérve őt, hogy változtassa Fénnyé. Éreznünk kell, hogy visszaadtuk, elengedtük és Ő elvette tőlünk. Különben csak ámítjuk magunkat. Ha sikerült visszaadnunk, az olyan érzés, mintha valami felszabadulna, megkönnyebbülne bennünk…

Ezután mindig kérjük Atyánkat, töltse fel ennek a tulajdonságnak a helyét az a tiszta isteni Fény, amire szükségünk van. Érezzük, ahogy szeretettel kitölt bennünket ez az erő…

 

Bármikor ezután észrevesszük, hogy valami hasonlóképpen viselkednénk, tudatosítsuk, hogy nekünk ez a dolog (tulajdonság) már nem részünk, emlékezzünk rá hálával, hogyan is adtuk azt vissza, és tudatosítsuk, hogy ez csak egy még megmaradt beidegződés, amit nem kívánunk a továbbiakban használni. Ezután ezt az érzést cseréljük Szeretetre, ezzel átírjuk és lebontjuk a maradék beidegződés megnyilvánulási útvonalát, mely egyre kevésbé fog már felbukkanni, ha tudatosan figyelünk.

 

Kellemes, tudatos odafigyelést!

 

Pusztai Orsolya
http://kristalycsakra.hu/

ÉLETMENTŐK

Mielőtt tovább mennénk, terjesszük ki az eddigiekben elszórt alap-attitűdök némelyikét. Nem az a szándékom, hogy bárkit is rávegyek, hogy az e könyvben kifejtett összes gondolatra emlékezzen, de azt javaslom, hogy az alábbi kiemelt sorokat tanuld meg emlékezetből. Ezek elég egyszerűek ahhoz, hogy veled maradjanak és működjenek bármilyen gondolati válságban. Tartsd őket kéznél az elmédben.

Egyszer egy rémlátomásom volt, minden gonosznak és színtelennek látszott, és ekkor hirtelen erre gondoltam: Mégis mit gondoltál, minek van szüksége arra, hogy szeresd?
És egyszerre kinyíltak az ajtók, és a paradicsomban találtam magam.

Semmi ellenállás! Ez nem azt jelenti, hogy fizikailag passzívnak kell lenned, vagy bárgyúan be kell dőlnöd rossz vibrációknak, vagy, hogy hagynod kell kirabolni magad. Csak annyit jelent, hogy semmi ellenállás ne legyen az elmédben. Légy szabad a fejedben, cselekedj szeretetből, és tedd azt, amihez kedved van. Nincs olyan cselekedet, ami mindig csak jó, vagy csak rossz: az egyetlen igazi változó a szeretet, amellyel cselekszel. Amint kinyitod a tudatosságod, az élet magától jobbá fog válni, még csak próbálkoznod sem kell. Ez a gyönyörű paradoxon.

Minél jobban kinyitod a tudatod, annál kevesebb kellemetlen esemény tolakszik a tudatodba.
Szeress annyira, amennyire csak tudsz épp onnan, ahol vagy!

Ez a mondat különösen jó, ha az eszedbe jut, hogyha félsz vagy őrültnek érzed magad. Írd a falra a szobádban. Lehet, hogy nem akarod szeretni azt, amit érzel vagy látsz; lehet, hogy nem vagy képes meggyőzni magad, hogy egyáltalán képes lennél ezt szeretni. De csak határozd el, hogy szereted. Mondd ki hangosan, szereted, még ha nem is hiszed el. És mondd azt is: szeretem magam azért, mert utálom ezt.

Szeresd úgy, ahogy van! Az, hogy milyennek látod a világot, teljesen a saját rezgésszinteden múlik. Ha megváltoztatod a rezgésszinted, az egész világ másképp fog kinézni. Ez is olyan, mint azok a napok, amikor mintha mindenki mosolyogna rád, mert te boldog vagy. A rezgésszintedet pedig úgy emelheted fel, hogy jobban szeretsz. Kezdd el szeretni a negatív rezgéseidet, a saját unalmadat, tompaságodat és kétségbeesésedet. Nehéz elhinni, de az elméd tartalmának a megváltoztatása az egyik olyan dolog, aminek semmi köze a rezgésszinted megváltoztatásához.

Ahhoz, hogy felemeld tudatosságodat, semmi értelme megváltoztatni a gondolkodásodat, a hitedet, a viselkedésedet, a lakóhelyedet, vagy a társaságodat. Se nem önkényes, se nem véletlen, hogy ott vagy ahol vagy, úgyhogy akár rendbe is hozhatod a hozzáállásodat, mielőtt megváltoztatnál valamit. Különben azon kaphatod magad, hogy az egész teremtett világon át kergeted az igazi helyet, és még a Végtelen üdvösség Tengerét sem érzed igazinak.

Magadat mindig magaddal viszed bárhova is mész. Ahogy a Zenben mondják: Ha nem találod meg ott, ahol állsz, ugyan hol keresnéd? Soha semmi olyan hely nincs a világban, ahol ne velünk egyenlők között lennénk. A változás iránya, amit keresünk, nem a mi négy dimenziónkban van: úgy kerülhetsz mélyebben abba, ami vagy, mintha egy erősítőn a hangerő gombot csavarnád feljebb.

Szeresd önmagad! De hát nem az a szeretet, definíciója, hogy egyazon térben lenni másokkal? Nos, valójában mindabban, amire mint magunkra gondolunk a testünk, az elménk, az érzelmeink más lények billiói vannak benne. Egy emberi test – ego – tudatosságában lenni egy kicsit olyan, mint New York City polgármesterének lenni. Az ego nem az egyedüli tudat, ami a tested túlélésében vagy működésében érdekelt. Szabadságunkban áll, hogy egyedi különálló lényekként, hogy elhagyjunk bármilyen csoportot, mint például azt a csoportot, amelyből a testünk áll, de bármilyen más szintre megyünk, más lényeket fogunk találni, akikkel harmonizálnunk kell.

Ha szereted önmagad, akkor valójában szeretetben tágulsz ki sok más lény felé. Minél szeretetteljesebb vagy, annál szeretetteljesebbek lesznek benned és körülötted a többi lények. Minden szinten kölcsönösen függünk egymás vibrációitól. Játssz egy boldog akkordot és boldog táncosok fognak csatlakozni az utadhoz. Más értelemben önmagad szeretni, annyi, mint hajlandónak lenni egyazon térben a saját teremtményeiddel. Milyen összezsugorodottá válnál, ha visszahúzódnál saját gondolataidtól?

Önmagad szeretete nem az ego építésnek kérdése. Az egoizmus annyi, mint bizonygatni, hogy érsz valamit, miután már belesüllyedtél az önutálatba. Ha szereted önmagad, ez föl fogja oldani az egódat: nem fogod szükségét érezni, hogy a felsőbbrendűséged bizonygasd.

A lusta ember útikalauza 

HOGYAN ÉREZZÜK JÓL MAGUNKAT?

Semmi baj azzal, ha jól érzed magad! Ez a megvilágosodás egyik legfontosabb üzenete. Megpróbálhatjuk a legmagasabb szintű élvezetet – hogy úgy mondjuk, Isten élvezetét – megtalálni mindenben, amit érzékelünk. Senki – aki magasabb tudatban él – nem akarja, hogy nyomorultan érezze magát a Földön.

Egy paradicsom van benned és körülötted ebben a pillanatban, és hogy benne légy, meg se kell mozdulnod, még csak a szemed se kell felemelned erről az oldalról. Kinyithatod magad arra a gyémánt tökéletességre, ami mindenben benne van, amit látsz vagy érzel. Ha nem hiszed, hogy ez ilyen könnyen megtörténhet, pusztán azáltal, hogy szeretsz, akkor csak légy pillanatról pillanatra szeretetteljes, és bízz benne, hogy el fog jönni hozzád.

A tér (üresség) soha nem állít határokat vagy próbatételeket senkinek az útjába, aki megpróbálja felemelni a spirituális szintjét. Az utólagos értelmezgetésben talán úgy tűnik, mintha próbára tennének, de az igazság az, hogy mindig meg van engedve neked, hogy magad döntsél, hogy meghatározd, melyik világ valóságos neked.

A magasabb lények nem győznek örülni, amikor elég szeretet mutatsz ki ahhoz, hogy feljebb emelkedjél. Minden segítséget és lehetőséget meg fogsz kapni, ha kéred, bármilyen módon is kérnéd: egy egyszerű imával, meditációval, vagy azzal, hogy levelet írsz a Télapónak. Soha senki nem kényszerít arra, hogy gyötörd vagy frusztráld magad. Semmit nem kell bizonyítanod. Nem is tudsz bizonyítani semmit: a vibrációid mindig az igazat mondják, nem is hazudhatsz róluk.

A szeretet szárnyain pedig könnyű felemelkedni. Bármilyen meggyőző a valóság bármely szintjének az érzékelése, bármilyen túláradó, tekervényes és összetett, még mindig csak az igazi valóságunk egy töredékét látod, az igazi valóság pedig: csak önmagunknak lenni, ellenállás nélkül, ragaszkodás nélkül, mindent szeretve.

Azzal sincs semmi baj, hogyha jól érzed magad szexuális kapcsolatokban. Igazából egy kielégítő orgazmus sokkal inkább spirituális felismerés, mint technikai eredmény.

A test nincs elválasztva a szellemtől-lélektől, hiszen az egész test sok lény extatikus alkotása, akik más tudatszinteken vibrálnak. Egy mély orgazmus a szeretet felismerése sok szinten, beleértve azokat, amiket sokan közülünk állatinak gondolnak mostanában. A szeretet, vagyis a másokkal való egyazon térbe kerülés vagy azonos rezgésekre állás, a létezésünk alapja, és végtelenül sokféle alakot vesz fel. Mint minden más tapasztalatból, a szexuális tapasztalatok közül is mindig azokat kapjuk, amiket megérdemlünk, aszerint, hogy mennyi kedvességgel és szeretettel viseltetünk önmagunk és mások iránt.

A szex extázisát tekinthetjük annak tükrének, ahogy pszichikusan feloldódunk isteni testvéreink és nővéreink terében a kitágulás magasabb szintjein. A szeretkezés az egyik kifejezése annak, hogy a tér-szinten álló velünk rokon lények kérnek bennünket, hogy adjuk meg magunkat a szeretetben, és fogadjuk be más lények különbözőségeit, tökéletességeit és szépségeit. Ha ez így van, akkor miért javasolják olyan gyakran az aszketizmust, mint spirituális ösvényt, és miért tűnik néha úgy, hogy működik? Amint az előző fejezetben láttuk, amikor keményen nyomulsz egy irányba, alighanem egy másik állapotba lendülsz át, mint ahova jutni szándékoztál. Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy csak érzéki örömöket élvezz, akkor (hacsak nem nyitott a tudatod) át fogsz dobódni egy másik állapotba, ahonnan az aszkézis látszik a helyes útnak. Ha pedig elég messze elmész az aszkézisben, könnyen lehet, hogy átdobódsz az üdvösségbe és extázisba, amint sok szent elmondta nekünk.

Ugyanakkor, hogyha elég hangosan reklamálsz, kapni fogsz egy villanásnyi bepillantást a magasabb tudatba. Ha megtagadod magadtól az ételt, szexet, kommunikációt, vagy alvást, ezzel valamiképp azt jelented a központnak, hogy az életformád nem működik, és lehet, hogy engedélyt kapsz egy rövid visszatérésre a térbe, hogy kipróbáld. De az ilyen villanások, noha mostanában ezekből áll mindaz, amit az emberiség a térről (üresség) tud, nem azonosak az egész fénnyel, bármilyen meggyőzőnek is érezzük őket. Ezek a villanások még instabilak is, így nem a legkényelmesebb utat jelentik hazafelé. Nem leszel képes magasabb szinteken maradni, ha ilyen negatív hangsúllyal kerülsz oda. Akármilyen elmés, magas elméletekkel ringatod magad kényelembe a felől, hogy miért jössz vissza a földre, az aszkézis mindig vissza fog hozni a fizikai szintre, amíg csak el nem kezdesz eléggé szeretni ahhoz, hogy egy pozitív ösvényen emelkedj felfelé. Maga a szeretet a pozitív ösvény a tér irányába. Nincs olyan bölcsesség vagy szentség, ami valaha is kárpótolná azt, ha elveszítjük a szeretetünket magunk vagy mások iránt.

A szexuális kapcsolatokban pedig a szeretet megint csak felülemelkedik az inga-hatáson, a nézőpontok YinYangján, és végül is ez a magyarázata annak, hogy miért kell, hogy a szeretet legyen az első számú indíték a szexben.

De a szeretet ebben az értelemben sokkal átfogóbb jelentőségű, mint a romantikus szenvedély, és azzal kell elkezdődnie, hogy önmagunkat szeretjük. Ha mindent szeretsz, amit érzel és csinálsz, beleértve az érzelmileg száraz és üres hangulataidat, akkor az élvezeted mindig újra vissza fog térni. Ha a szexet nem találod sikeresnek, az csak azt jelenti, hogy ebben az életben vagy egy másikban túlságosan ragaszkodtál az egyensúly másik oldalához. Önmagad összehúzódásának a cselekedete az, ami bármely helyzetet kényszeresen függővé tesz.

Az is fontos, hogy másokat ne ítéljünk el a testi örömeikért. Amit megtagadsz másoktól, az megtagadtatik tőled, azon egyszerű okból, hogy mindig törvényeket hozol magadnak; minden szavad és cselekedeted meghatározza, hogy milyen világban akarsz élni. Az egyenlő lényekként való kapcsolataink egyik szükségszerű törvénye ez: amit mondasz az lesz, de csak neked és azoknak, akik egyetértenek veled. Ha azt mondod, hogy nem szabad, hogy megszolgálatlanul segítséget kapjon, ez lehet, hogy nemigen fogja befolyásolni az illető életét, de neked be fog tartani: nem fogsz segítséget kapni megszolgálatlanul. Ha azt mondod, hogy mások szexuális élvezetei vulgárisak, ez nem fogja megváltoztatni az ő élményeiket, de a te élvezeteid vulgárissá fognak válni. Pontosan a saját tapasztalataid meghatározására való korlátlan hatalmad az, ami betart neked.

Mennyi együttérzést és megbocsátás akarsz magadnak? Ezt add meg másoknak. Menj el a végletekig: bocsátsd meg minden lénynek a feléd való karmikus adósságait. Add meg másoknak azt, amit magadnak szeretnél! A zene megmutatja nekünk, hogy hogyan tarthatjuk fenn az élvezetet és extázist. Normális esetben az eufórikus megvalósulás pillanatáról azt gondoljuk, hogy kibírhatatlan, és lehetetlen tovább folytatni. Elúszik, és aztán megint keressük. Azért teszi ezt, mert nem vagyunk hajlandóak elengedni, nem vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy nélküle maradjunk. De ha a zene példáját vesszük, és elengedjük az egyik hangot azért, hogy a következőt hallhassuk, akkor az élvezetünk állandó lehet, bár a rezgések változnak. Ha odahallgatunk a világra. És hagyjuk, hogy hasson ránk, anélkül, hogy ítélkeznénk vagy elmélkednénk fölötte, akkor megtanulhatjuk az élvezet minden villanásában felismerni a végtelen harmónia egy hangját. A világ zenekara újra és újra játssza az ismerős dallamokat, és az öregebbek körben álldogálnak, lábukkal dobogva a ritmust, amíg a fiatalabbak táncolnak.