Nem
azt mondom, hogy meditálnod kell; én nem ragaszkodom ahhoz, hogy
meditálj. Te vagy az, aki ezt keresi. És neked kell ezt keresned. Ez
pont olyan, mint amikor valaki beteg, és azt kérdezi: „Miért vegyek be
gyógyszert?” Mert beteg vagy, azért. Ha nem vagy beteg, akkor erre nincs
szükség. Miért keresd az egészséget? Ha egészséges vagy, nincs rá
szükség. De ha nem vagy egészséges, akkor keresned kell az egészséget.
Egy
Buddha számára, annak, aki elérte létének teljességét, nincs
jelentősége a meditációnak. A meditáció orvosság; egyszer el kell majd
hagyni. Amíg nem vagy képes arra, hogy elhagyd a meditációt, nem vagy
egészséges. Ne felejtsd el, a meditáció nem olyasmi, amit öröké magaddal
kell cipelned. Eljön majd egy nap, amikor a meditáció bevégezte a
dolgát, és többé nem lesz rá szükséged. Ekkor, elfelejtheted.
Emberek
jönnek hozzám, és azt kérdik: „Mikor meditálsz?” Soha, én egyáltalán
nem meditálok; nincs rá szükségem. A meditáció csak orvosság. Amikor
beteg vagy, ellentmondás van benned, nyomorultul érzed magad, akkor erre
van szükség. Ám te egyre csak azt kérdezed: „Miért meditáljak?” Nem azt
mondom, hogy meditálnod kell. Ha úgy gondolod, hogy boldog vagy, boldog
vagy magaddal, ha úgy gondolod, hogy nincsenek problémáid, ha úgy
gondolod, nincsenek gondjaid, nincs, ami gyötörjön, nincs miért
aggódnod, akkor nincs rá szükséged.
Ám
szükséged van rá. Mélyen magában mindenki gyötrődik, ott van az őrület
mindenkiben. És emiatt kérdezed azt, hogy miért meditálj. Azért
kérdezed, mert félsz. A meditáción keresztül talán elhagyod az
őrültségeidet, az aggodalmaidat, a gyötrelmeidet, amik már annyira a
részeddé váltak, amikhez már annyira hozzászoktál. Oly régóta a
barátaid, hogy nagyon magányosnak éreznéd magad, ha egyszer csak
egészségessé válnál – nagyon magányosnak. Ha valakinek egész életében
fáj a feje, és a fejfájása hirtelen eltűnne, akkor úgy érezné magát,
mint akinek hiányzik a feje. Egyszer csak nem érezne ott semmit!
Hozzászoktál
a nyomorúságaidhoz. Ezek a létezés érzetét adják számodra. Ha nincs
miről panaszkodnod, úgy érzed, mintha nem is léteznél. Emiatt
panaszkodnak az emberek nap mint nap. A nyomorúságaikról beszélnek, és
nagyon boldogok, ha beszélhetnek róluk. Nézz meg valakit, amikor a
nyomorúságairól beszél. Érzi, hogy ettől valami. Minél többet beszél
róla, minél inkább felnagyítja a nyomorúságait, annál többé válik.
Figyeld az arcát, mikor valaki a nyomorúságairól beszél. Teljesen fel
van dobódva!
Ha
elmész egy orvoshoz, mert azt gondolod, hogy rákos vagy, TBC-d van vagy
valami hasonlóan súlyos, és az orvos azt mondja, hogy „ez semmiség; a
szokásos gyógyszer jó lesz rá,” akkor nagyon elcsüggedsz. Mily
nyomorúságos helyzetben vagy, ő pedig azt mondja erre, hogy semmiség,
csupán egy hétköznapi betegség, és egy közönséges gyógyszer elmúlasztja.
Úgy érezheted magad, mint akit megfosztottak a trónjától. A rákon
trónolva valakinek érezted magad, és közben ez csak egy hétköznapi
betegség; egy közönséges gyógyszer meggyógyítja.
A
nyomorúságaidról beszélsz, a betegségeidről, nyavalyáidról; felnagyítod
őket. És amikor óriásiak, magadat is óriásnak érzed. Ezért kérdezi az
elme, a beteg elme: „Miért meditáljak?” Már maga ez a kérdés is azt
mutatja, hogy meditációra van szükséged. A ’miért’ mutatja ezt, pontosan
a ’miért’. Akinek nincs szüksége meditációra, az soha nem kérdi, hogy
miért. Már nem tesz fel kérdéseket, mert minden kérdés aggodalomból
ered. Ha csend van benned, békével és gyönyörűséggel vagy eltelve, akkor
nincs miért kérdezned.
A
filozófusok a legaggodalmaskodóbb emberek. Folyton csak kérdeznek:
„Miért ez? Miért az?” Az állandó ’miért’-jük egy belső betegség. Tekints
erre így: csak amikor valami rosszul megy, teszed fel a kérdést, hogy
miért. Amikor minden rendben van, sosem kérdezed, hogy miért. Azt
kérded, miért a szenvedés; azt sosem kérded, miért a boldogság. Azt
kérded, miért a halál; azt sosem kérded, miért az élet. Azt kérded,
miért a gyűlölet; azt sosem kérded, miért a szeretet.
Amikor
szeretet van, akkor az nem kérdés. Elfogadod teljesen. Amikor gyűlölet
van, megjelenik a kérdés is. Amikor áldással telsz meg, nem
kérdezősködsz, nem vizslatod, nem csinálsz belőle filozófiát. Amikor
gyötrődsz, szenvedsz, akkor megkérded: „Miért ez a szenvedés? Miért
szenvedek? Miért szenved az egész világ?” Csak amikor rosszul mennek a
dolgok, merül fel benned kérdés. Amikor minden rendben van, kérdésnek
nyoma sincs. Ekkor a maga teljességében elfogadod a létezést.
Tehát
ne feledd: ha felmerül benned egy ’miért’, meditációra van szükséged,
mert meditáció nélkül a ’miért’ nem fog eltűnni. És válaszra csak azok
lelnek, akik már nem kérdeznek többet. A választ csupán azok érthetik,
akiknek nincs kedvük kérdezni. Egy kérdezősködő elmének nincs kedve
meghallani. Az egyre csak kérdezget. A kérdések az elmében születnek,
ahogy a levelek is nőnek a fán. Ha az elméd beteg, záporoznak belőle a
kérdések. Csak ha az elméd eltűnt, és a teljességet és az egészséget
visszanyered, maradnak el a kérdések. És amikor nincs több kérdésed,
megkapod a végső választ is. A végső válasz nem szavakban érkezik. Az a
létezésen alapul. Éled azt; azzá válsz.
------------
Osho - The New Alchemy: To Turn You On (előadások 1973 februárja és áprilisa között)
Fordította: Mad Man és Anand Arhat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése