Utazás a dimenzió angyalaival a Fénybe

Dimenzió angyalai szólítalak titeket, kérlek nyilvánuljatok meg!

-          Üdvözöllek téged lélek, a dimenzió angyalai nevében szólok, nagy utazásra hívlak téged, hova követed szíved. Most melléd egy angyal áll jobbra, kezét a válladra teszi, nyomban megérzed energiáját, mert ő kísér, el nem hagy téged, bízz benne, és élvezd. Mert ez az utazás nagy dolgot tesz véled, felszabadítja lelked s a sötétséget kioldja menten, mikor átérünk a dimenziókapun s az örök Fényben megfürdesz.  Most lehívunk neked egy fehér fénylő lótuszvirágot, a dimenzióutazást ebben teszed meg most. Lásd, ahogy eléd leereszkedik, s a közepén egy gyémántkör látszik. Lépj bele s ülj le közepébe. Érezd, ahogy ereje átölel s védelmébe von téged. Érezd, minden szirmából szeretet sugárzik, isteni védelem mi átjár máris.

Érezd, ahogy ez a kör biztosan tart téged gyémánt erővel, isteni szívvel. Most mi elindulunk s utánunk repülsz, emelkedik veled a szent lótusz, amin ülsz.

  

Érezd, egyre könnyebb vagy, repülsz, szárnyalsz. Emelkedj, ne félj, kérdezd most meg kísérőd nevét… ha válaszolt néked, megtudhatod, ki kísér ezen utadon. Ha nem hallottad, ne bánkódj, ne félj, hisz veled van ő, csak nevét nem hallhatod még. Boldogan hagyatkozz rá, s érezd, ahogy emel ez a lótuszvirág téged. Fénye körbeölel, átjárja a tested, lelked szárnyal túl a fellegeken. Kiléptél már a Teljességbe, látod magad alatt a Földet. Nézd, ahogy kéklőn ragyog fénye, mondj neki köszönetet, hisz életet ad néked. Köszönd meg, hogy itt jársz utadon és sorsod alakíthatod…

Most érezd, hogy egy újfajta energia körbeölel, a teljesség érzése hívogat vele. Hát engedd, hogy a lótusz emelkedjen, s benne te, lelked ereje suhan veled a Fény felé, s angyalod kísér, ha oldalra tekintesz, meglátod ott van, s védelmez téged. Hát bízz benne, hogy ez az utazás, csodálatos kirándulás, melyben lelked szárnyal az égbe, a dimenziókon át, az Igaz Fénybe. S nézd, ahogy bolygók mellett haladunk el, integess nekik, s ők fényükkel visszaintegetnek…

A lótusz megkerüli az egyiket, nézd, milyen színek ragyognak feléd? Oly ismerős e kép: talán voltam én már itt egyszer? Tedd fel a kérdést, s a válasz ott lesz szívedben. Vagy az ott előtted az a bolygó, mi oly picinyke, lásd, de oly ragyogó, színe szivárvány. Talán ott éltél, ott volt egy léted, azért veszed észre, s hívogat a fénye. Most nézz fel, ott egy nagy hatalmas, elhaladsz mellette… integess, üdvözöld, mert ismered őt. Egy állomásod volt a létben, hol jártál másik életedben.

Repülünk tovább a lótusszal együtt… most másra ne figyelj, csak érzésedre, s az erőre, mi átölel, hívogat egyre.

Nézd! Távolabb egy fényesség világlik, arrafelé fordulsz a lótusszal máris, s érzed, szíved-lelked odavágyik…

A messzeségben egy fénykaput veszel észre és szíved máris mondja benned:

- Ó, Uram, segíts nekem, hogy átléphessek veled a Fénybe! Hogy a kaput megnyisd és lássam, hogy elönt a boldogság világa!

Menj közelebb és tudod, érzed, ahogy hívogat, köszönt a fénye. Szíved, lelked odavágyik, érzéseid elöntenek máris, látod mily hatalmas vagy, körülötted fényed… ahogy közelebb érsz, úgy érzed, egyre tágulsz, már betöltöd az egész lótuszvirágot, hisz lelked hazaért. Boldog vagy, hogy átléphetsz az isteni Fénybe!

Egyre nagyobb ez a fénykapu, s látod kétoldalt őrzők állnak ott. Megáll a virág, előtte megpihen. Köszöntsd őket… s kérd, nyissák meg neked a kaput…

Ők felteszik a kérdést: Mi az, mit szívedben hoztál, s hátráltat a belépésben még? Van ott érzés, mit nem engedtél el rég?

Így nem élheted meg a boldogságot egészen. Hát tárd ki most szívedet a Fénynek, s hagyd, hogy angyalod, ki kísér téged, segítsen, s rávilágítson, mi az az érzés, mi téged gátol az átlépésben most…

Ne félj megtalálni és felismerni, hisz a te érzésed… isteni. Mert életed élned kell s tanulsz, ezért semmit ne szégyellj, ne bánd, mert a tiéd minden már, mert Istened adta néked, szívedbe a tanulás végett.

S most, hogy felismerted mi az az érzés, angyalod segít neked ebben még… kiveszi szívedből, fogadd el, s add át, az őrzők elveszik és Istennek ajánlják.

Elönt a szeretet s boldogság érzése. Járjon át, mert a Szeretet a kulcs, mivel beléphetsz a Fénybe…

Nyíljon meg a kapu!

Az őrzők megnyitják… kitárul, s te semmi mást, csak Fényt látsz. Elönt, átölel, melenget téged, érezd, bizserget mindenhol téged…

-          Uram engedj be! – szól a lelked, és a kérés teljesül, beléphetsz a fénybe.

Lépj, hát le a lótuszvirágról, át a kapun a fénybe. Érezd a Fényt, mely körbeölel, simogat és átjár, felemel téged. Folyékony, mindenhova eljut, érzed, ahogy te is egyre tágulsz, és befogadod ezt a hatalmas fényt, mely a Teljesség. Érezd, igaz boldogság önt el...

Angyali kezek simogatnak téged, szeretet a létük, átadják néked. Isteni szeretet, mit simogatnak benned… 

-  Szívembe befogadom Atyám a fényed, áradjon el bennem s legyen igaz létem. Legyen ami átjár, és felemel engem…szent igazság és boldogság van bennem.

Érezd, lebegsz ebben a folyékony fényben. Boldog vagy, mert ez igaz léted. Érzed, szíved énekel:

-          Ó szeretet, járj át, ölelj körbe engem, legyen boldogságom az isteni Létben! Ó örök világosság, isteni igazság, a szeretet és a boldogság, mi bennem él már!

Átjár, melenget, éltet… küldj most szeretetet te is a Fénynek.  

-          Szeretlek… szeretlek… szeretlek!

És most szeresd magad! Hisz te vagy a Fény! Benned él az isteni Egység! Szeresd magad, öleld körbe fénnyel, s mondd ki: Szeretem magam! Szeretem magam! Szeretem magam!

Lebegj, ebben a csodafényben, s olvadj bele egészen! Add át magad néki, mert ebből a dimenzióból mit most magadba kérsz, szívedben hazaviheted ajándékként.

Szívd be a Fényt! Lélegezd! Engedd, hogy átáradjon lényeden. Gyűjtsd magadba, hogy elvessz benne… nincs külön lényed, mert te is Fény vagy benne!

Te vagy a Fény, az éltető, az isteni szent erő!

Benned él Istennek sugara, mi a Földön világít. Ontsd hát magadból, s légy te is Fény, mi igaz valód! Érezd át, hogy te is sugárzol… képes vagy rá, mint a Nap, mi melenget, s elfogad.

Most az angyalok lágyan hozzád lépnek, s egy gyémántot tartanak kezükben. Egy gyémántszívet látsz, mibe begyűjtik az isteni Fényt, mely ott ragyog benne örökké.

Lásd, ahogy szikrázik a fénye, s ezt most beültetik szívedbe. Szíved közepébe belehelyezik, hogy sugározhasd onnan mindig a Fényt! Lásd, hová teszik, érezd milyen… ó de csodás, melengető érzés ez! Kicsit furcsa és bizserget, de fogadd el, mert Isten szeretete! Mikor erre gondolsz, mindig feléled és sugározza szívedből a fényed. S ha kéred, átjárja a tested, és szeretet lesz minden döntésed.

Köszönd meg az angyaloknak és Istennek, mert téged kegyelemben részesítettek. Emeld fel kezed a dicsőségre, hogy Isten megáldjon, Szent Nevében.

És most szívd magadba még a Fényt, ahogy kilépsz! A kapu lassan becsukódik, de te nem is érzed, mert szívedben hordod már a Fényed!

Az angyalok elbúcsúznak tőled, kik a kapu mellett állnak őrzőnek.

A dimenzió angyalával lépj be a lótuszba, s ülj bele közepébe újra. Elindul véled, mi most a dimenzióutazásban segített. Bármikor utazhatsz, hogyha kéred, mert képes rá örök lényed.

Lassan elindulsz, s a dimenziót, miben a Fény, a Szeretet és a Boldogság körbeölelt, lassan elhagyod angyaloddal. De érezd, benne maradt szívedben ereje, s nem vesztesz el semmit, ha elhagyod vele. Mert hozod magaddal a Boldogságot, a Szeretetet és az Igaz Világot. Mert benned él Ő, Isten igaz szeretete, világít benned!

Ahogy visszafelé haladtok, lásd, ahogy a csillagok mögül angyalok integetnek, s köszöntenek téged. Boldogok, hisz látják, benned ég a fényed. Rád sugározzák ők is boldogságuk, és megérted, ez az, mi Isten az ő szívükben öröktől fogva…

Hát integess te is vissza nékik, és sugározd boldogságod szívedből, gyémántszívű lángodból, az isteni Fényből… érezd, ez a Boldogság már részed, s nem függ semmitől, akármi történjen. Hisz ami kívül van, nem tud megingatni, mert csak a Boldogság, ami belül rád tud hatni.

Lassan ereszkedtek, meglátod a Földet, gyönyörű kéksége már hívogat téged. Hisz itt élsz most, emberi testben, feladatod van, visszatérsz hát ide.

Érezd, ahogy ereszkedsz, s angyalod segít. Kísér téged, egészen a Föld aurájáig. Ott elbúcsúzik tőled… köszönd meg neki, hogy elkísért téged.

Ahogy elbúcsúztok, a lótusz ereszkedik, s elhoz egészen téged testedig. Érzed, ahogy lassan leereszkedsz vele, s visszajössz emberi létedbe.

Most, ahogy itt vagy, sugározd át fényed, s érezd, itt van szívedben boldogságod, szereteted, erényed… sugározd körbe magad ezzel a szeretettel… köszönd meg a lótusznak is, hogy utazhattál vele.

Ő eltűnik és te itt vagy újra, szeretettel és fénnyel áthatolva… boldogság járja át szíved és a lelked, vetítsd hát ki ezt most a testedre.

Rezegjen benned ez az érzés… érezd, ahogy átjár és fellelkesít téged. Köszönd meg újra Jó Atyádnak, Istenednek, hogy ebben az utazásban segített neked.

Most lassan érezd meg a léted, ahogy itt ülsz most, ebben a székben… érezd a tested, a fejed, a vállad, a karod, a törzsed és a lábad. Itt vagy és érezd magad körül a teret, s ha úgy érzed kész vagy, légy újra itt emberként.

Üdvözöllek téged, drága lélek. A dimenzió angyalai körülvesznek téged. Az utazásnak vége, de szívünk szeretete továbbra is körbeölel, és megáld téged.

Isten nevében, áldás rád.