Bármiről legyen is szó, a kérdés mindig az: „hogyan kell csinálni?".
Az
elme sokféle csodálatos erővel rendelkezik - sokkal többel, mint
amennyiről álmodni mernénk-, és az emberiség éppen csak hogy elkezdte
azt a fejlődésnek nevezett, nagyszerű utazást, amelynek során tetszés
szerint meríthet majd mindegyikből. Képességeink az által fejlődnek, ha
használjuk őket.
Sok
csodálatos dolgot csinálhatunk, és közben egyre többet tudunk meg az
elme és a lélek belső tulajdonságairól. Ha élünk ezekkel a
képességekkel, akkor erősödni fognak - ahogyan mentális és spirituális látásunk is.
Miközben megtanuljuk, hogyan lássunk aurát, hogyan készítsünk szerelmet hozó talizmánt, hogyan használjuk a varázstükröt és
sok hasonló, különös és csodálatos dolgot, mindig tágítjuk egy kicsit a
bennünk rejlő óriási tehetségnek, az életerőnek működési terét.
Mindenkinek
van aurája. Mindenki látta vagy tapasztalta már mások energiaterét. A
legtöbb ember azonban vagy figyelmen kívül hagyja, vagy valami egészen
másnak tulajdonítja a jelenséget.
A gyerekek sokkal jobban látják és érzékelik az aurát, mint a felnőttek. Rajzaik gyakran árulkodnak ezekről az élményekről.
Tapasztalta-e már az aura energiaterét?
(Ha igennel tud válaszolni bármelyik kérdésre, akkor már érzékelte, hogy külső energiaterek kölcsönhatásba vannak az aurájával.)
1. Bizonyos emberek társaságában szokta-e úgy érezni, mintha kiszívnák az erejét?
2. Társít-e bizonyos színeket egyes emberekhez?
(Például: „Te valahogy mindig sárgán jelensz meg előttem".)
3. Megérezte-e már, ha valaki erősen önre nézett?
4. Érzett-e már azonnali rokonszenvet vagy ellenszenvet valaki iránt?
5. Érzékelte-e már valaha a másik ember tettei mögött rejlő igazi emóciót?
6. Megérezte-e már valakinek a jelenlétét azelőtt, hogy hallotta vagy látta volna?
7. Keltenek-e önben bizonyos hangok, színek és illatok kellemes vagy kellemetlen érzetet?
8. Ideges és ingerült lesz-e az elektromos viharoktól (zivataroktól)?
9. Tapasztalta-e, hogy egyes emberek jobban feldobják és feltöltik energiával, mint mások?
10.
Történt-e már önnel, hogy megmerevedett, nyugtalan vagy ingerült lett,
amikor belépett egy szobába? Érezte-e már, hogy vannak szobák, ahol
szívesen elidőzik, másokból pedig menekül?
11.
Történt-e már önnel, hogy nem vette tudomásul, vagy elfojtotta magában
az első benyomást valakivel kapcsolatban, ám az később igazolódott?
12.
Előfordul-e, hogy bizonyos szobákat kényelmesebbnek és kellemesebbnek
talál, mint másokat? Érez-e különbséget az egyes szobák között?
Érzett-e valaha különbséget a saját szobája és a testvérei/szülei/gyerekei szobái között?
Az emberi aura
Az
aura minden irányból körülveszi a testet, háromdimenziós, és egészséges
ember esetében tojás alakú. Az alakja, a mérete, a színei és a színek
tisztasága meghatározott jelentéssel bírnak az ember fizikai, érzelmi,
mentális és spirituális állapotát illetően.
A fényudvar
Az
ősi misztikusok és a mesterek művészi ábrázolásánál megszokott a fej
körüli dicsfény. Az aura kisugárzása itt észlelhető a legkönnyebben.
Minél egészségesebb az ember, minél spirituálisabb, annál erősebb a
testből kiáradó fénysugárzás. A fényudvart gyakran tekintik a
spirituális megvilágosultság jelének.
Az
aura erős elektromágneses tulajdonsága miatt az ember állandóan
energiát bocsát ki és vesz fel. Valahányszor másokkal érintkezünk,
energiacsere jöhet létre, amelynek elektromos jellege van, ha energiát
adunk, és mágneses, ha felveszünk.
Minél több emberrel kerülünk kölcsönhatásba, annál nagyobb az energiacsere.
Ha
nem vagyunk tudatában ennek, akkor a nap végére rengeteg
energiahulladékot halmozhatunk fel. Estére úgy érezzük magunkat, mint
akit megcsapoltak. Furcsa képzetek, gondolatok és érzések kavaroghatnak a
fejünkben. Mindnyájan emlékszünk olyan napokra, amikor úgy éreztük,
hogy egy kicsit megbolondultunk. Könnyen lehet, hogy ezek az érzések nem
belőlünk indultak ki, hanem annak az energiának a szülöttei, amelyet a
nap folyamán a másokkal való érintkezés során felhalmoztunk.
Valamennyien
ismerünk olyanokat, akiknek a jelenléte szinte kiszívja az ember
energiáját. Kimerülünk, ha beszélgetünk velük, akár telefonon, akár
személyesen. Ha egy ilyen ember elmegy, vagy leteszi a telefont, úgy
érezzük, mintha lyuk lenne a gyomrunkban. Ezt a tapasztalatot az aura
energiájának a leszívása idézi elő. Az effajta energiacsere
egészségtelen.
A
természettel való érintkezés kiegyensúlyozza és tisztítja az aurát. Sok
igazság van a fák átölelésének egészséges szokásában. A fáknak
dinamikus energiaterük van, amely dinamikus kölcsönhatásba lép az emberi
energiaterekkel. Minden fának saját, egyéni frekvenciája van, éppen
úgy, mint az embereknek. Ezért a különféle fák átölelése különböző
hatásokat eredményez. A fejfájásunk alábbhagy, ha öt-tíz percig
üldögélünk egy fűzfa alatt. A fenyőfák tisztítják az emberi energiát.
Lecsapolják és elvezetik az auratérből a negatív érzelmeket, különösen a
bűntudatot. (A fenyőfának nem árt, mert a felvett negatív energiát
tápszerként hasznosítja.)
A
kristályok és a kövek megújult népszerűségnek örvendenek az 1980-as
évek óta, amit elektromágneses tulajdonságaiknak köszönhetnek. Az emberi
auratér könnyen felveszi a különböző kristályok és kövek által
kibocsátott energiát. Az aura megmérésével
bizonyítani tudjuk a kristályok és a jótékony hatását. Néhány percig
tartsunk a kezünkben egy kristályt, vagy öleljünk át egy fát, és aztán mérjük meg az aurát. Hasonlítsuk össze az eredeti méretével. Azt fogjuk tapasztalni, hogy kitágult.
Finom energiáink megérzése és észlelése
Ennek
a gyakorlatnak az az egyedüli célja, hogy érzékenyebbé váljunk a
fizikai testünket körülvevő nagyon finom kisugárzásokkal szemben. A
gyakorlat egyedül is végezhető, de gyakorolhatjuk valamelyik barátunkkal
is.
A
gyakorlatokat a kézzel kezdjük, mivel azzal lehet a legegyszerűbben
érzékelni az aura finom energiáit. Amikor lényünk érzékenységét bizonyos
irányban fejlesztjük, más irányokban is növekedni fog az
érzékenységünk.
1. Helyezkedjünk kényelmes ülőhelyzetbe, és végezzük el a relaxációs gyakorlatot.
2. Dörzsöljük össze a tenyerünket 15-30 másodpercen keresztül, ez fokozza általános érzékenységüket.
3. Nyújtsuk magunk elé, mintegy 30-45 centiméterre tenyérrel egymás felé fordított kezünket.
A tenyerek úgy 60 centiméterre legyenek egymástól.
4. Tenyerünket lassan közelítsük egymáshoz, amíg lehet, de ne érintsék egymást.
5.
Lassan húzzuk szét őket, mintegy 20 centiméternyire egymástól. Lassú és
biztos mozdulatokkal ismételgessük ezt a ki-be mozgást.
6.
A gyakorlat végzése közben figyeljünk arra, mit érzünk és észlelünk.
Lehet, hogy növekvő nyomást, rugalmasságot, bizsergést vagy valami mást
tapasztalunk. Érezhetjük úgy, hogy valami sűrűség keletkezik a
tenyereink között. Hideget, meleget,'akár lüktetést is érezhetünk.
7.
Szánjon rá néhány percet, és próbálja meghatározni, mit érez. Ne
törődjék vele, hogy képzelődik- e vagy sem, hogy nem ugyanazt érzi, amit
mások, mert ez így van rendjén. Ne felejtse el, hogy aurafrekvenciája
mindenki másétól különbözik, így az észlelései is eltérhetnek a
másokétól. Csak az számít, hogy ön mit érez.
8.
Ez a gyakorlat segít a koncentráció fejlesztésében és annak a
felismerésében, hogy energiaterünk nemcsak a bőrfelszínig ér. Hasznos és
érdekes lehet följegyezni a gyakorlat során szerzett benyomásokat és
tapasztalatokat, hogy össze tudjuk hasonlítani a későbbi észlelésekkel,
amikor ez a képességünk már továbbfejlődött, így meg tudjuk állapítani,
mennyit haladtunk a test körüli finom energiák észlelésének a
kifejlesztésében.
9.
A fenti gyakorlat elvégzése után bizonyára szeretne továbblépni. Ezért
tartsa maga elé ruhátlan bal alkarját, és emelje fölé mintegy 40-50
centiméteres magasságban a jobb kezét.
10.
Lassan közelítse a jobb kezét a bal alkarjához, és figyelje, hogy mit
érez. Mennyire közelíti meg az alkarját, amikor érezni kezdi a kisugárzó
energiát? Érezhet nyomást, meleget, hideget, sűrűséget stb.., nagyjából
úgy, mint ahogy az egymás felé fordított kezei között érezte. Lehet,
hogy csak nagyon gyengén fogja érezni, de éreznie kell. Ha nem érzi,
ismételje meg. Ne felejtsük el, hogy azt a képességet élesztjük fel,
amellyel tudatosan érzékeljük a körülöttünk lévő finom energiákat.
Állandóan
ki vagyunk téve idegen energiák hatásának, amelyek auránk
energiaterével ütközve megbillenthetik egyensúlyunkat. Ezek az energiák
nagyon sokfélék lehetnek a haragtól a bujaságig vagy a vásárlási
kényszerig. Lehetnek a szeretet és a barátság energiái, de a számító
befolyásoláséi is. Minél kifinomultabban tudjuk érzékelni auránkat,
annál könnyebben ismerjük fel és szabályozzuk, hogy milyen energiákat
engedünk ki- és belépni.
Valamennyien
tapasztaltuk már, hogy egy szobába lépve érezni lehetett, hogy éppen
akkor ért véget egy veszekedés vagy heves vita. A szoba még őrzött
valamit a feszültségből, sűrű volt a levegő, és valahogy magunk is
ingerültté váltunk. Nagyon sok ilyen, nehezen észlelhető energiahulladék
és sugárzás van, amelynek nagyon könnyen a hatása alá kerülhetünk, ha
nem tudatosítjuk magunkban a jelenlétüket, és nem fokozzuk a velük
szembeni érzékenységünket. A következő gyakorlat célja, hogy tudatosabbá
tegye számunkra azt a hatást, amelyet a külső energiák gyakorolnak
ránk. Az aurával kapcsolatos érzékenységünk növelése lehetővé teszi,
hogy blokkoljuk a stresszt keltő energiákat, és irányítsuk azokat,
amelyek gyógyítanak.
1.
Helyezkedjünk el kényelmes ülőhelyzetben, és szánjunk néhány percet az
ellazulásra. A szemünket lehunyhatjuk a gyakorlat közben, de nyitva is
tarthatjuk.
2.
Az egyik kezünket tartsuk tenyérrel felfelé, a másik kezünk mutatóujját
pedig irányítsuk a nyitott tenyerünk felé. Az ujjunk mintegy 5-10
centiméternyire legyen a másik kezünktől.
3. Vegyünk néhány lassú, mély lélegzetet. Légzés közben képzeljük el, amint az energia beleépül a lefelé mutató kezünkbe.
4.
Néhány perc múlva kezdjünk lassan kis köröket rajzolni a
mutatóujjunkkal. Vizualizáljuk, hogy energiaspirál tekeredik ki az
ujjúnkból, és energiakört alkotva megérinti a másik kezünk nyitott
tenyerét. Lelki szemünkkel lássuk a spirál alakú energiaáramot. Ne
törődjünk vele, hogy képzelődünk-e, hiszen azon fáradozunk, hogy
bizonyítsuk: az energia követi a gondolatainkat.
5.
Figyeljük meg, mit érzünk a tenyerünkben. 6. A tenyerünk után most
próbáljuk meg ugyanezt a csupasz alkarunkon. Vizualizáljunk, és kis
spirálokban bocsássuk az energiát az alkarunkra. Figyeljük meg, mit
érzünk. Némi időráfordítás és gyakorlás után megállapíthatjuk, hogy
többé-kevésbé ugyanazt tapasztaljuk. Változást csak az intenzitásban
fogunk észrevenni. Ilyen gyakorlatokkal finomítjuk észlelésünket, hogy
felismerjük azokat az érzéseket, amelyek jelzik, hogy valami nagyon
finom behatás érte az energiaterünket.
7.
A gyakorlat partner bevonásával, más variációban is végezhető. Állítsuk
az illetőt háttal magunk felé, és nyújtsuk ki a kezünket, tartsuk a
hátától 10-20 centiméternyi távolságra. Lassan irányítsunk a kezünkből
energiát a partnerünk hátára, ahogy az előbb a saját alkarunkra.
Rajzoljunk az energiasugárral egyszerű geometriai mintákat, kört,
négyszöget, háromszöget. Partnerünk pedig, anélkül, hogy megérintenénk,
próbálja megmondani, milyen ábrát rajzoltunk rá. Ismételjük meg többször
az ábrát, és koncentráljunk, amikor az energiát kivetítjük.
8.
Partnerünk próbálja megérezni és azonosítani a formát, amelyet a hátára
rajzoltunk. Beszéljük meg, hogy mit érzett, és ezt hasonlítsuk össze a
saját korábbi észleléseinkkel.
9.
Fokozatosan növeljük a távolságot. Milyen messzire tudjuk tartani a
kezünket az illető hátától úgy, hogy még érezze rajta a kört? Ha valaki
mögénk áll, milyen távolságból vagyunk még képesek megérezni és
azonosítani a ránk vetített energiamintákat?
10.
Kezünkkel lassan közelítsük meg az alkarunkat, és figyeljünk, hogy mit
érzünk. Mennyire közelítjük meg az alkarunkat, mielőtt megérezzük az
energiáját? Emlékezzünk rá, hogy általában nyomást, meleget, hideget,
sűrűséget stb. érezhetünk. Nagyjából ugyanazt fogjuk érezni, mint a két
kezünk között. Lehet, hogy gyengébben, de ereznünk kell, ha mégsem,
akkor lassan ismételjük meg. Ne feledjük, azt a képességünket élesztjük
fel, amellyel tudatosan észleljük a minket körülvevő finom energiákat.